BRONIEWSKI, Witold

1900-1901-ig B. a szentpétervári egyetem matematikai-fizikai karának volt hallgatója. Tanulmányait a Jagelló-Egyetemen folytatta, Krakkóban. Tanulmányai végeztével Franciaországba utazott, Nancyba, ahol elektromechanikai tanulmányokat folytatott, amelyeket 1908-ban sikeresen lezárt.
Ebben az időben végzett kutatásaiban a fémek elektromos ellenállása és semleges magatartása közötti összefüggéssel foglalkozott a melegítés és különösen az olvadás során.
A tudományos kutatásokat az alkálifémek, a gallium és a tellúr elektromos ellenállásának mérésére A. Guntz laboratóriumában kezdte, Nancyban. 1911-ben ezeket a tanulmányokat a Sorbonne, Párizs, fizikai karán fejezte be. Henri Le Chatelier híres metallográfusnál szakosodott, a következő alumínium-ötvözetek elektromos és termo-elektromos tulajdonságainak vizsgálatával: Al-Zn, Al-Sn, Al-Bi, Al-Mg, Al-Ag, Al-Cu. A kutatások során meghatározta ezeknek az ötvözeteknek a szerkezetét, amennyiben meghatározta a szilárd oldatok határait és a bennük levő fém-fém vegyületek összetételét. A szerkezetek fényképezéséhez a származékok módszerét használta, amely a specialitása lett.
1911-ben írta doktori disszertációját „Vizsgálatok az alumínium-ötvözetek elektromos tulajdonságairól”, és doktori címét a fizikai tudományok terén a Sorbonne-on a legnagyobb kitüntetéssel nyerte el: „mention très honorable” (igen dícséretes).
Fenti kutatásaiért a Párizsi Akadémia az Alhumbert-díjjal és a Berthollet-éremmel tüntette ki 1910-ben.
Henri Le Chatelier-vel együtt kidolgoztak egy módszert az idő és a hőmérséklet függvényében változó adatok fotográfiás rögzítésére, ami lehetővé tette diagramok készítését a különböző ötvözetek elektromos tulajdonságainak változásairól, különös tekintettel összetételükre és szerkezetükre.
1912-ben B. Lwówban/Lembergben volt, ahol a műszaki főiskolán metallurgiából doktorált. A Jagelló-Egyetem nosztrifikálta ezt a címet. Itt kapta bölcsészdoktori címét is B.
1913/14-ben Párizsban vizsgálatokat folytatott Marie →Sklodowska-Curie laboratóriumában és metallurgiát tanított a Sorbonne-on. Ebben az időben keletkezett könyve a réz-ötvözetekről. Akkor vizsgálta az ausztenit mélyhűtés hatására martenzitté változásának hatását is.
1818/19-ben önkéntesként szolgált a lengyel hadseregben Franciaországban. 1919-ben visszatért hazájába, és rendkívüli tanár lett a Lwów-i műszaki főiskolán, ahol metallográfiáról és gép-enciklopédiáról tartott előadásokat.
1920-bban B. a fémtan rendes tanára lett a varsói műszaki főiskolán, valamint a Metallurgiai Intézet vezetője. Mindkét hivatalát haláláig megtartotta.
Az 1920-as években főleg didaktikával és a tudományos munka szervezésével foglalkozott. 1921-ben publikálta „A metallográfia alapjai” című világhírű tankönyvét, amelyben a metallográfia kérdéseit taglalta és a területre vonatkozó vizsgálati módszereket írt le. 1929-bene kiadta „Gyakorlatok és munkák a metallográfiához” című tankönyvét diákok és kutatók számára, amelyet franciára és oroszra is lefordítottak. A kutatáshoz visszatérve, B. folytatta korábbi munkáit az Sb-Sn, Sb-Pb, Cu-Sn, Cu-Zn, Cu-Ag, Fe-Ni, Au-Cu, Ni-Co ötvözetek szerkezetével kapcsolatban. A következő ötvözetek fizikai és mechanikai tulajdonságait vizsgálta: Ag-Au, Al-SI, Al-Li, Cu-Sn, Cu-Mn, Cu-Al, Al-Cu, Zn-Al, Al-Mg és Ni-Cu.
Foglalkozott a Cu-Zn, Cu-Sn, Al-Zn, Cu-Al ötvözetek olvadékonysági diagramjainak feljegyzésével, és az Au-Cu, Au-Ag, Ag-Cu, Cu-Ni ötvözetek mágneses szuszceptibilitásával is. Az ötvözetek vizsgálatának nagy jelentősége volt az autó- és a repülőgép-iparban.
Lengyelországban a metallurgia úttörőjeként tartják számon, különösen a technikai övözetek, az acél és az igen tiszta acél fizikai és mechanikai tulajdonságai területén.