KRESS, Wilhelm

Német szülők fiaként született Szentpétervárott és ott a német reálgimnázium alsó osztályaiba járt. 1850/57-ben kitanulta a zongorakészítő és –hangoló mesterséget. Ezután utazások következtek különböző európai fővárosokba.
1858-ban járt K. első ízben Bécsben és egy évig maradt ott. További utazások után 1864-ben Szentpétervárra visszatérve, először foglalkozott a légi közlekedés problémáival és épített egy szabadon repülő légpörgettyűt (giroszkóp), valamint egy repülőmodellt órarugó meghajtással és légcsavarral. A szabad repülés azonban meghiúsult a túl nehéz motor miatt.
1873-ban K. elutazott a világkiállításra Bécsbe, és oda is költözött. Foglalkozása mellett mindig újra foglalkozott a repülés problémáival. 1876-ban egy zászló-légcsavar következett két szárnnyal és egy kis modell (Luftbicycle, légi-bicikli), amely szabadon repült gumihuzalos motorral. 1877 tavaszán K. egy nagyobb modellt fejezett be („Aeroveloce”), amelyet nyilvánosan be is mutatott. Ennek már volt magassági és oldalkormánya. A találmányt 1879-ben szabadalmazták (8705 sz. szabadalmi okirat, 1879. Ausztria- Magyarországon privilégiumot kapott. Ez volt az első, „levegőnél nehezebb” készülék, amely önállóan indult, repült és leszállt. 1880-ban K. közzétette az „Aeroveloce – kormányozható repülőgép” c. brosúrát. Egy további nyilvános bemutató március 5-én következett az alsó-ausztriai iparegyletben, Bécsben.
Az osztrák mérnök- és építészegylet erreföl 1880. december 10-én repüléstechnikai szakcsoportot alapított, amelyben K. több szakmai előadást tartott.
1882 és 1897 között tervek készültek a „villamos vízi omnibusz” projekthez. 1885-ben K. feltalálta a „Cottage-Piano”-t, egy „zongorát ferdén (rézsútosan) elhelyezett hangfenékkel, ferde zongoraággyal és hasonló húrozattal, hangkamrával kapcsolva”. A hangszer helyigénye egy pianinóé volt, hangteltsége viszont egy zongoráé. A Bösendorfer cég felvette gyártási programjába, de gazdasági kudarcnak bizonyult.
Amikor 1888-ban Viktor Silberer a Prater Rotundában Bécs mellett kiállítást szervezett a léghajózásról, K. volt az egyetlen, aki modelleket tudott bemutatni repülés közben. Ferenc József császárra mély benyomást tettek a modellek és K. pártfogója és mecénása lett. Mivel akkor nem létezett megfelelő motor LE-nként 5 kg-mal, K. kipróbálta magát mint egy teljesítőképes motor feltalálóját. 1889/91-ben papíron kifejlesztett egy „rotációs (forgóhengeres) motort”. 1891-ben következett egy csapkodó-szárnyas modell megépítése. Nagy siker lett az 1891. december 15-én az osztrák Mérnök- és Építészegylet nagytermében tartott kísérletes előadás, amelynél K. sárkányrepülő modelleket, szabadon repülő légcsavaros repülőgépeket és csapkodó-szárnyú repülőgépeket mutatott be. Ezután következett az „Aeroneff” és a „Libelle” („Sziitakötő”) (helikopter) kifejlesztése. Az 1892. évből származott a „multiplán” első tervezete. Ez egy többfelületú sárkányrepülő volt, hasonló a később a Wienerwaldsee-n (tó a bécsi erdőn) kivitelezett nagy modelljéhez.
Hogy ismereteket szerezzen egy nagy sárkányrepülő megépítéséhez, K. mint rendkívüli hallgató 1892/94-ben Johann von →Radinger géptechnikai előadásait hallgatta a bécsi műszaki főiskolán. 1895. február 15-én osztrák privilégiumot jelentett be egy „Kaptivschraube” nevű helikopterre szembeforgó légcsavarokkal, amelyet 1895. augusztus 1-jén meg is kapott. Ezután kipróbált egy modellt, és kísérletileg állapította meg az emelőerőt.
A remélt megrendelést a hadseregtől egy megfigyelő helikopterre azonban nem kapta meg. 1896 nyarán K. a berlini iparkiállítás alkalmával meglátogatta Otto Lilienthalt, aki repülődombjáról siklórepüléseket mutatott be neki. K. azonban kitartott a motoros repülés gondolata mellett. Egy „motorszánhajó” (szabadalom megadása 1897. december 11-én) állítólag vízben, jégen és levegőben is tudott haladni. 1898. február 18-án K. bemutatta a nyilvánosságnak terveit egy nagy sárkányrepülő építésére. Egy „K.-bizottság” 40 000 koronát gyűjtött össze, ami után K. segítőkkel meg tudta építeni a Tullner-patakon Bécs mellett a világ első, benzinmotorral hajtott vízirepülőjét (hidroplán). Ez botkormánnyal volt ellátva a magassági és az oldalkormány többfokozatú vezérléséhez. Össz-súlya 670 kilogramm volt.
Egy túl nehéz Daimler motor beépítése után utazási kísérletek következtek a bécsi erdő duzzasztott taván. Egy gyors fordulatnál 1903. október 3-án egy úszó, amely felül nyitva volt, vizet fogott és a repülőgép elsüllyedt a tóban. Egy még ugyanabban az évben elkezdett második sárkányrepülő megnövelt hordfelülettel már csak nyers építményként készült el. K.-nak már nem voltak pénzeszközei.
A „System K.” ballon-léghajó projekt után a repülés úttörője 1907-ben szerkesztett egy „repülőgépet indítás (nekifutás) nélkül”, lengő (mozgatható) szárnyakkal. Ezt a készüléket a Lohner cégnek kellett volna befejeznie Bécs-Floridsdorf-ban, de erre már nem került sor. 1913-ban megjelent K. brosurája „A sárkányrepülők első kifejlesztése Bécsben” címmel, és roviddel ezután K. hosszabb betegség után meghalt Bécsben.