ENGERTH, Wilhelm Freiherr von

E. Joseph E. Anhalt-Cöthen-i udvari festő fia és Eduard E. festő testvére volt. Miután befejezte építészeti tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémián és a Politechnikai Intézetben, rövid ideig tartó építészi tevékenység után visszatért a bécsi politechnikumba, hogy gépészmérnöki tanulmányokat folytasson. 1840-en tanársegéd lett a politechnikum mechanika tanszékén Adam Burg mellett. Már 1844-ben az akkor még csak 30 éves E.-t meghívták a grazi Joanneumba a géptan professzorává.
Miután 1850-ben műszaki tanácsossá nevezték ki, E. a kereskedelmi, ipari és középület építési minisztérium vasútüzemi osztályára lépett be Bécsben, amelyet 1853-tól 1855-ig vezetett. Itt azzal a problémával szembesült, hogy hegyi közlekedésre alkalmas mozdonyt fejlesszen ki, amelyet a Karl von →Ghega lovag által tervezett és 1848-ban elkezdett semmeringi vasútnál kívántak alkalmazni. Egy 1851-ben tartott mozdony-verseny nem hozta meg a kívánt eredményt, mert a négy benyújtott modell nem oldotta meg teljesen a problémát. E., tapasztalatai alapján mozdonytípust tervezett, amely az összes felállított feltételnek megfelelt és „System E” elnevezéssel az összes későbbi hegyi mozdony példaképe lett. Ez a prototípus 1853-ban időben elkészült a semmeringi vasüt megnyitása (1854) előtt. Ezt az először a Semmeringen alkalmazott öttengelyes szerkocsis mozdonyt nemsokára már kiterjedten használták bel- és külföldön. Ezzel a hegyi vasútaknál az adhéziós (tapadási) elv véglegesen érvényt szerzett magának a kötélpályákkal szemben.
E. átváltott az 1855-ben újonnan alakult Osztrák Állami Vasúttársasághoz, ahol a gépészet központi igazgatója és később vezérigazgató-helyettes lett. 1867-ben E.-t meghívták a Duna-szabályozási bizottságba, amelyet a Duna árvíz és zajló jég-szabályozására vetettek be. Ott egy úgynevezett úszógát, egy záróberendezés tervezésével szerzett nevet magának. Ezt, a jégtábláknak a Duna-csatornába való behatolása megakadályozására vízbeengedéssel elsüllyeszthető záróhajót 1872-ben a Bécs melletti Nussdorfban vetették be.
1873-ban E.-t megbízták az egész tervezés felelőseként a bécsi világkiállítás kiállítási épületei építési munkálatainak felső vezetésével. 1874-ben élethossziglan meghívták az osztrák felsőházba és 1875-ben bárói rangra emelték. E. 1844 óta Hoffmann Karolinával (1819-1885) élt házasságban, amelyből 4 fia és 2 lánya született