KLUGER, Władysław

K. 1868-ban befejezte tanulmányait a krakkói műszaki intézetben, majd 1869-től 1873-ig a párizsi Ecole des Ponts et Chaussées (Hidak és közutak iskolája) hallgatója volt. 1872 és 1874 között az „Egzakt Tudományok Társaságának” naplóiban publikálta az első lengyel dolgozatokat a (Fourneyron-) turbinákról. Felka Kucharzewskivel közösen tette közzé 1873 tankönyvét „A hidraulika tana a vízgépek elméletével, bevezetéssel a folyékony testek analitikai mechanikájáról” címmel.
Párizsi tanulmányai végén Edward→Habich, mint a perui kormány különmegbízottja szerződtette a Dél-amerikai országba. Kormánymérnökként K. tervezte és felügyelte a vashidak építését Callao és Ancon kikötőkben, Huacho kikötőjében pedig egy 200 m hosszú vasmóló építését az első részén süllyesztett kikötőhíddal.
Felügyelete alatt ment végbe a Rimac folyó szabályozása is Limában, és egy öntözőcsatorna tervezése, amely a Maure magashegyi folyó vizét a kordillerák keleti lejtőjétől a nyugatihoz összefogná Tacna öntözésére, amely a délen legtávolabbi tartománya az országnak. Terve a folyó áramlásának megfordítását irányozta elő egy 185 m hosszú csatorna által, és egy alagút építését 1400 m hosszúsággal a kordillerák fő vonulatában, kereken 4300 m tengerszint feletti magasságban, ami által a víz Tacna tartományba jutna. 1875/76-ban K. expedíciót vezetett a tervezési terület kipuhatolására és a csatorna vonalának kitűzésére. Ezeket a munkákat „Levelek Peruból” című könyvében írta le (Listy z Peruwii), valamint a „Revista de Agricultura” (Mezőgazdasági szemle) nevű perui folyóiratban (1876/77).
A projektet nem valósították meg, mert Peru a Chilével 1879-től 1884-ig folytatott háborúban elvesztett Tacna tartomány egy részét.
1876 után K. az Ilo-tól Moquega-ig és Arica-tól Tacna-ig vezető vasútvonal építését felügyelte. A következő évben a perui kormány megbízta egy út építésével, amely Perut Bolíviával összekötné. Ennek az évnek tavaszán K. expedíciót vezetett egy vasútvonal felmérésére, 4394 m tengerszint feletti magasságig. Az 11878-ban megvalósított projekt máig a fő összeköttetés a két ország között.
Az 1878-tól 1880-ig terjedő években K. felelős volt a Chorillos-ból a Callao melletti Miraflora-ig vezető útért, és Condorpico régióban egy öntözőcsatorna építéséért Maure-tól Uchusuma-ig, Chorillos város vízműveiért és az 1877 évi földrengésben elpusztult Arica és Tacna városok újjáépítéséért. 1876-tól kezdve K., mint rendes tanár és a hidraulika, mély- és vízépítés tanszék vezetője oktatott a limai műszaki főiskolán. Akkor közölte fontos értekezését a következő címmel: „Előadás a szilárdságtanról és az építmény stabilitásáról”.
K. képviselte Perut 1878-ban, Párizsban a világkiállításon és a műszaki kongresszuson. Betegsége (tuberkulózis) miatt K. 1880-an visszatért Krakkóba. 1881-ben tervezte a Wisłoka folyó szabályozását, 1882-ben Krakkó város vízműveinek bizottságában dolgozott. Ebben a tárgyban több dolgozatot közölt a „Czasopismo Techniczne” krakkói folyóiratban.
1877/78-ban Peruból származó gazdag régészeti, antropológiai és néprajzi gyűjteményét a krakkói Tudományos Akadémiának ajándékozta.