LANNA, Vojtěch

A prágai Politechnikumban félbehagyott tanulmányok után L., apja hajógyárában kezdett dolgozni, Čtyři Dvoryban és végighajózott a Moldván és az Elbán. Egy tanulmányút során egészen Hamburgig eljutott. 1828-ban cs. és k. hajósmester lett és átvette az atyai üzemet.
A hajóépítésnek szentelte magát és sóval kereskedett, amelyet Prágába, továbbá fával és grafittal, amelyet egészen Németországig szállított. L. a Moldva és az Elba szabályozásán is közreműködött, amikor az 1829-1831 években haszonbérlője lett a vízépítési munkálatoknak Českudějovice és Prága között. 1833-ban ezt a szakaszt meghosszabbította a szász határig. Később saját költségén szabályozta a Nežarka, Lužnice és Blanice vízfolyásait tutajok számára.
L. a vasútépítésben is tevékenykedett, többek között 1832-től a lóvasút építésekor a České Budějovice-Linz vonalon. 1845-ben felépítette az állami vasút pályaudvar-épületét Prágában (a mai Masaryk pályaudvar). Vasúti vállalkozóként együttműködött a Klein fívérekkel és érdekeltséget szerzett a Prága-Podmolky, az 1850-s és 1860-as években pedig a Prága-Plzeň, a Liberec-Pardubice, a Kralupy-Turnov és az északi vasútvonalakban.
Vállalkozása a hídépítésben is érdekelt volt. 1840/41-ben megépítette a lánchidat Prágában és szabályozta a szomszédos partot, 1845-ben pedig a podoli lánchidat építette meg. A fával való kereskedés egy fűrész- és parkettaüzem létesítéséhez vezetett České Budějovicében (a parkettagyárat 1858-ban Prágába helyezte át.)
Az 1840-es években L. a bányászat felé is fordult. 1843-ban társtulajdonosa lett a kis Dél-csehországi vasműnek Adolfovban, és 1847-ben a Kladno-i kőszénbányáknak, amelyeket V. Novotny prágai polgárral együtt vett meg. Amikor 1848-ban a Klein fivérek is beszálltak, létrejött a Kőszénbánya-Társulat Kladnoban, amelynek a Nučice-i vasércbányák is a tulajdonában voltak. A Társulat 1850-ben megszerezte a Kladno-i vasmű építési koncessziőját, amelyet azonban hamarosan a Kladno-i kohászati társulatra ruháztak át, melynek L. ugyancsak tagja volt. Ez a társulat 1854/55-ben létrehozta a Kladno-i vasművet, amelyet 1857-ben a prágai Vasipari Társaság vett át. Ebben L. az igazgatótanács tagja volt.
Abban az időben L. vállalkozása érdekelt volt a prágai porcellángyárban, a mai Smíchov városrészben.
A Dél-csehországi ipar körül szerzett érdemeiért kollégái 1850-ben a České Budějovice-i kereskedelmi és iparkamara első elnökévé választották. 1857-ben L. Prágába költözött. L. a 19. század legjelentősebb cseh vállalkozói közé tartozott. Fia, ifjabb Vojtěch L. folytatta a vállalkozás kiépítését, lelkes műgyűjtő lett, és mecénása, valamint egyik megalapítója a prágai Iparművészeti Múzeumnak.