* 1930.7.4, Zakárfalva (Žakarovce), Szlovákia
† 1974.12.11, Kolinfalva (Kolinovce), Szlovákia
M., bányászcsalád sarja, a gimnáziumot Iglón (Spišská Nová Ves, Szlovákia) és Kassán (Košice, Szlovákia) végezte, ahol 1949-ben érettségizett. Ezután megkezdte tanulmányait a pozsonyi (Bratislava, Szlovákia) egyetem bányászati karán, ahol tanulmányait az iskola Kassára költözése után 1953-ig folytatta. Ezt követően hat évig dolgozott az előkészítéstechnikai tanszéken mint tudományos munkatárs. 1961-ben disszertációját itt sikeresen megvédte. Ezután a gazdaságban helyezkedett el: 1952-től 1962-ig tervezőként dolgozott az iglói vasércbányában, utána főmérnökként egy, a többfémű ércek feldolgozására létesült cégnél az ötösbányai (Rudňany, Szlovákia) vasércbányában. Ez Szlovákia egyik legmodernebb és legnagyobb ércfeltáró üzeme volt Szlovákiában. 1967-ben M. állást kapott a Szlovák Tudományos Akadémia Ásványtani Intézetében Kassán, amelynek 1969-ben igazgatója lett.
M. egész életében az előkészítési folyamat elméleti és gyakorlati problémáival foglalkozott a hidrociklonos elválasztás területén. Ötösbányán mindenek előtt az ércfeltárással foglalkozott mágneses leválasztás útján. 1976-ban és 1982-ben új eljárásokat szabadalmaztatott ezen a téren. M. 1973-ban megalapította a „Bányászlapok” című időszakos megjelenésű sajtóterméket és tagja volt sok állami bizottságnak, tudományos kollégiumnak és különböző szakmai bizottságoknak. V.Mihalík 1974-ben halálos autóbalesetet szenvedett.
