ZSIGMONDY, Viliam
* 1821.5.14, Pressburg, Slowakische Republik
† 1888.12.21, Budapest, Ungarn
Bányamérnök
Z. többszöri változtatással a gimnáziumot Pozsonyban fejezte be. Még ugyanabban az évben elkezdte tanulmányait a besztercebányai (Banská Štiavnica, Szlovákia) bányászati és erdészeti akadémián, amelyet 1843-ban befejezett, és utána kérvényezte felvételét az állami szolgálatba. A tehetséges fiatal mérnököt felvették, és különböző feladatokkal és funkciókkal bízták meg, pl. a resicai (Reşiţa, Románia) kőszénbánya gondnoka volt. Mivel aktívan részt vett az 1848-as forradalomban, az állami szolgálatból ki kellett lépnie. A továbbiakban magánbányákban dolgozott, néhány év múlva azonban Pesten telepedett le, ahol bányaügynöki irodát nyitott, és 1865-töl 1876-ig mélyfúrásokat végzett. Ezek során új ásvány- és termálvízforrásokat fedezett fel, valamint szén- és ásványolaj-lelőhelyeket. Sikerei lényegében hidrogeológiai kutatásain és a fúrástechnikában alkalmazott újításain alapultak. Szlovákia számára a ránkfüredi (Herl’any, Szlovákia) fúrás volt a legnagyobb jelentőségű (az ún. Herl’any gejzír), valamint a jászói (Jasov, Szlovákia). Legnagyobb alkotása viszont a 970,58 m városligeti artézi kút fúrása volt. Z. eredményesen tevékenykedett hidrogeológiai szakvéleményezőként is. Tervezett gyűjteményes művéből „Bányatan, kiváló tekintettel a kőszébányászatra” címmel 1866-ban jelent meg az első kötet a szén és az artézi kutak fúrás általi felkutatásáról. Z. több utazást tett bel- és külföldön. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta (1868). Kezdeményezésére alapították 1880-ban az őslénytani tanszéket a budapesti egyetemen. Z. tevékenyen részt vett a Magyar Földtani Intézet alapításában és kezdeményezője volt a geológiai térképészetnek is.
