KAPLAN, Viktor

A gépészmérnöki tanulmányok elvégzése után a bécsi műszaki főiskolán K. 1901-ben állást vállalt a Ganz & Co. robbanómotor gyárában Leobersdorfban. Két évvel később állást változtatott, és a Brno-i német műszaki főiskolán lett géptani, kinematikai és gépészeti tervező-szerkesztő (konstruktőr). 1908-ban műszaki doktorátust szerzett. Habilitációja után magántanár lett vízturbina szakon és a vízturbinák elmélete és felépítése tanszék vezetője, végül 1913-ban rendkívüli, öt évvel később pedig rendes egyetemi tanári kinevezést kapott. Keresve a megoldást az energianyerésre csekély esésű folyókból, amire az akkor ismert propeller- és Francis-turbinák nem voltak alkalmasak, K. egy kis turbinalaborban, amelyet a Brno-i német műszaki főiskolán berendezett, több lépésben egy teljesen új turbina-típust fejlesztett ki. Először csökkentette a súrlódási veszteségeket a lapátok számának csökkentése profiljuk szűkítése által. Később olyan lapátokat szerkesztett, amelyeket üzemben el lehetett fordítani, és így a megváltozott átfolyási körülményekhez igazítani. Találmányait K. s912/14-ben szabadalmaztatta. Ezek a következők voltak: radiális vezetőkerék zömmel axiális járókerékkel, állítható vezetőlapátokkal, a lapátmentes térnek a vezető- és a járókerék közötti elrendezése, és a vezetőlapátok kamra nélküli kialakítása. Azok miatt a vállalatok miatt, amelyek Francis-turbinák fejlesztésébe fektettek be, K. a következőkben szabadalmi vitákba bonyolódott. Az ilyen eljárások és az első világháború kitörése miatt a Kaplan-turbina gyakorlati alkalmazása 1918-ig elhúzódott, amikor is a Brno-i gépgyár és öntöde az első ilyen turbinát szállította Ignác Storek részére, egy Velm-i (Alsó-Ausztria) fonoda számára, amelyet 1919-ben üzembe állítottak.(Ma ez a turbina a bécsi Műszaki Múzeumban látható). A nemzetközi konzorciummá egyesült vállalatokkal kötött licencszerződések a Kaplan-turbinák gyártására biztosították azok elterjedését az 1920-as években.
Az állandó túlfeszített munka és a felőrlő szabadalmi viták miatt K. 1922 óta idegbajban szenvedett. További megterhelést jelentettek az akkor a Kaplan-turbináknál fellépő kavitációs problémák. Tanítványa és későbbi első tanársegéde, Jaroslav Slavik és a licenc-cégek, nevezetesen a kristinehammi svéd Verkstaden cég segítségével K. ezen a kritikus helyzeten is úrrá lett. Az új típusú Kaplan-turbinákal szerelték fel a továbbiakban a vízerőműveket: Loucná, Rapotin, Kromeriz, Görz/Gorizia és Lilla Edet (Svédország) helységekben.
K.-t 1926-ban a műszaki tudományok terén elért teljesítményei alapján a prágai műszaki főiskola (műegyetem) a díszdoktori cím adományozásával tüntette ki. Öt évvel később elhagyta a főiskolát és a Rochuspoint-i (Ausztria) birtokra költözött, ahol röviddel a Brno-i műszaki főiskola által adományozott díszdoktori cím elnyerése után, hosszas betegségben 1934. augusztus 23-án elhunyt.