ŽIVIC, Valentin Matija (SHIVITZ)

Ž. a bécsi politechnikai intézet hallgatója volt, és 1848-ban az akadémiai légió tagjaként részt vett a márciusi forradalomban. Tanulmányai befejezése után (1850) 1855-ig műszaki rajzolóként dolgozott Bozen/Bolzanóban és Grazban, utána azonban visszatért Skopo-ba, ahol épületek, utak, kutak és hasonlók építését tervezte, ill. vezette. Egyes projekteket a Righetti triesti cég számára valósított meg. Mivel az önálló tervezés előfeltétele volt, 1859-ben letette az építőmérnöki vizsgát. Mint ilyen, 1872-ben elvállalt telekfelméréseket és a Triest-Ajdovščina vasútvonal tervezését és nyomvonalának kijelölését. A Fiume (Rijeka, Horvátország)- Zagráb (Zagreb) vasút építésénél a kártalanítások értékbecslésében volt illetékes, éppen úgy, mint a tűzkárok szakvéleményezésében a spliti színház leégésekor 1881-ben és egy tűz esetében Korfu szigetén.
1873-ban megalapította a „Shivitz & Comp.” Céget, amely műszaki anyagokkal kereskedett és generáltervezőként ajánlott kulcsrakész gyárakat, malmokat, valamint vízvezetékeket. Legnagyobb projektként vállalata 1890/91-ben gondozta a vízvezeték építését Cetinjében (Montenegro). Ž.-nek 11 privilégiumot kapott találmánya is ismert: egy koksztüzelésű tűzhely (1868), egy hidraulikus motor (1870), egy vaskályha (1871), egy borszivattyú gumitömlővel (1878), egy koksztörő gép (1888), egy kénporlasztó (1892), egy permetező-szórófej (1892), egy peronoszpóra-kézipermetező (1892), egy újfajta porlasztó peronoszpóra-permetezőkhöz (1895, legsikeresebb találmánya), egy eke taligával (1903) és egy levegő-beeresztő szelep W.C.-öblítő tartályokhoz (1906).
1898-ban Ž. hetvenévesen nyugdíjba ment és átadta cégét társának, Schöffmannak. Alkalmanként még bedolgozott tanácsadóként és kiállt a szlovének ügyeiért Trieste-ben. Magas korban, közel a kilencven évhez még egyszer a nyilvánosság elé lépett, mégpedig egy repülőgép feltalálásával. Érdeklődése a repülés iránt az 1880-as évekre vezethető vissza, amikor Lokavecben, Ajdovščina mellett dolgozott és ott megismerkedett a Bavčar kovácsműhely első repülőivel. Ž. elkezdte helikopterhez hasonló légi-járművek modellezését, amelyek függőlegesen szállnak fel és le, és a levegőben is lebegni kellene tudniok. Amikor 1893-ban Georg Wellner, a cseh repülés úttörője az „Osztrák Mérnök- és Építészegylet” folyóiratában egy hasonló légi-jármű tervét közölte, ebben Ž. elképzelése megvalósítását látta. Wellner azonban – Ž.-vel ellentétben – ezt az elgondolást azonban feladta. Ž., „Aeropter” nevű légi-járművén két, függőleges tengelyen egymással szemben forgó lapátkeréknek kellett volna a felhajtó erőt előállítania, miközben a lapátok a felfelé mozgásnál becsukódnak és a lefelé mozgásnál kinyílnak, hogy az alatta lévő levegőt összenyomják. 1909-ben megkísérelt találmánya számára támogatást szerezni, és légi-járművének egy modelljét bemutatta. 1910-ben részvénytársaságot alapított a helikopter fejlesztésére, előállítására és eladására. Mikor azonban modellkísérletei kudarcot vallottak és a bécsi szabadalmi hivatal megtagadta a szabadalmi oltalmat, a részvényesek támogatása elapadt. Ž. ugyan megpróbálta a fejlesztést folytatni, de sikerét magas kora és az első világháború megakadályozta.