GAVORA, Ĺudovít
* 1892.5.27, Myjava, Szlovákia
† 1965.1.5, Pozsony/Bratislava, Szlovákia
Bányamérnök
G. 1910-1913-ig a besztercebányai (Banska Štiavnica, Szlovákia) bányászati és erdészeti akadémián hallgatott vaskohászatot. Az első világháború alatti megszakítás után tanulmányait a přibrami bányászati főiskolán fejezte be. 1920-tól kezdve a tisoveci állami vasmű igazgatóságán dolgozott, ahol az első három évben a gyár átfogó modernizálásának keretében alkalmazták. Egy további átépítés 1931 és 1935 között az ő vezetése alatt folyt.
Egyik első tudományos munkájában, 1929-ben, G. a kohósalakokkal foglalkozott. 1932 a tisoveci kohó hőgazdálkodásának üzemgazdasági kiértékelését tette közzé. 1939 a besztercebányai ezüsthuta igazgatója lett, és kinevezték az állami rézbánya rt. vezetőjévé Korompán (Krompachy, Szlovákia). A következő évben átvette a prágai bánya- és kohó rt. zólyombrézói (Podbrezová, Szlovákia) vállalata, majd 1942-ben a körmöcbányai (Kremnica, Szlovákia) állami pénzverde vezetését. A szlovák nemzeti felkelés ideje alatta megmentette a pénzverdében letétbe helyezett nemesfémeket a Németországba való elszállítástól, amiért a Gestapo letartóztatta. A háború befejezése után F. a pozsonyi állami bányaigazgatóságon dolgozott; 1947-ben a Központi Tervbizottság kohócsoportjának tagja lett. 1955-ben ment nyugdíjba.
