TAŃSKI, Tadeusz

A varsói kereskedelmi iskola elvégzése után T. a Batignolles-i lengyel iskolában és „Charliat” elektronikai főiskolán, Párizsban tanult és 1913-ban mérnöki diplomával végzett a gépjármű és repülés tárgyakban. A tanulmányokat követően két évig dolgozott Ludwik Lacoin tanársegédjeként.
1915 óta önálló tervezőként dolgozott Renault-nál és belsőégésű motorokat, automobilokat és kompresszorokat tervezett. 1916-ban megépítette a világ akkor legnagyobb repülőgépmotorját 12 hengerrel, vízszintes H-elrendezésben és 520 LE-vel. Két évvel később jött létre egy kétütemű négyhengeres csillag rotációs motor,
amely könnyű repülőgépekbe való beépítésre volt alkalmas.
1919-ben T. visszatért Lengyelországba, ahol a hadsereg fő ellátó hivatalában, a páncélos repülőgépek osztályán kapott munkát. A hadügyminisztérium központi autóműhelyében tervezte a könnyű „FT-8” páncélautót egy Ford T alvázára, amelyet a háborúban 1920 előtt használtak.
1921-ben a „Lengyel és amerikai műszerészek egyesüle” keretében, Pruszkovban, többek között traktorokat és teherautóka tervezett. A pénzügyi válság miatt azonban nem került sor gyártásra.
1922-ben Tanski ismét visszatért a hadsereghez, ahol azt a feladatot kapta, hogy tervezze meg az első lengyel személygépkocsit. Párizsi diáktársával, Robert Gebeaud-val együtt egy éven belül megrajzolta a terveket egy négyütemű 61 LE-s motorra hátsótengely meghajtással, amelyet később „CWS-T1”-gyel jelöltek. A karosszériát ehhez a modellhez Stanislaw Panczakiewicz tervezte. A kocsi meggyőző volt egYszerűsége és megbízhatósága miatt.
Egy karosszéria-variánst 6 személyre 1926-ban Lemberg/Lwów-ban, a vásáron mutattak be a kelet számára. Éppen úgy voltak saját karosszériák mentőautók számára is. 1926-ban jött létre a „CWS-T1” első prototípusa, és két évvel később kezdődött a sorozatgyártás. 1931-ig kereken 800 darabot adtak el.
T. 1929-ben két új motor terveit készítette el, a”T-4”-et és a „T-8”-at, 80 és 100 LE-vel. Ezeket az alkatrészek további szabványosítása jellemezte, és mind benzinnel, mind egy alkoholkeverékkel voltak üzemeltethetők.
Az 1920-as évek végén T. a varsói Állami Műveknél egy univerzális járművet tervezett, „Fiat 618” alvázra, amely mind közúton, mind síneken tudott közlekedni. Itt egy kétütemű, négyhengeres, nagynyomású motort épített be, szembemozgó dugattyúkkal, és egy kéthengeres motort egy generátor meghajtására katonai használatra, amely egy nemzetközi versenyen 1000 órát szaladt sikeresen megszakítás nélkül.
A katonaság számára T. 1929-ben léghűtéses héthengeres repülőmotort szerkesztett, csillag alakú elrendezésben, 81 LE-vel, továbbá egy automatikusan blokkoló differenciált terepjárókra és vontató járműveket tüzérségi lövegek számára.