KÁRMÁN, Tódor

K. apja a budapesti egyetemen a pedagógia tanára, és az ún. gyakorlóiskola megalapítója volt, amelybe fia is járt. Ezután K. a budapesti Műszaki Egyetem gépészeti karán volt hallgató. Diplomás mérnökké avatása után egy évig a tüzérségnél szolgált, majd a Műegyetem szilárdságtan tanszékén lett tanársegéd. Ösztöndíj segítségével Göttingen-be került, ahol Ludwig Prandtl-nál az áramlástan területén dolgozott. A tervezett két évből összesen hat lett. 1911-ben közölte K. először az ún. Kármán-féle örvénysort.
1912-ben a selmecbányai (Banská Štiavnica, Szlovákia) bányászati akadémia professzorrá nevezte ki. Mivel ott kutatásai időben korlátozottak voltak, K. elfogadta a meghívást a műszaki főiskolára Aachenbe. Az első világháborúban K. mint főhadnagy szolgált egy repülőgép-szertárban Fischamendben, Bécs mellett, ahol egy általa tervezett szélcsatornában repülőgépekről leadott lövészeti kísérleteken dolgozhatott. A háború végeztével K. visszatért Budapestre. Az oktatási minisztériumban K. vezette a felsőoktatási reformot, majd az oktatási népbiztosságot. A tanácskormány bukása után 1919-ben menekülnie kellett. K. Aachen felé fordult, ahol ismét átvehette tanszékét, amelyet 1830-ig vezetett és aerodinamikai központtá fejlesztett. Ezekben az aacheni években dolgozta ki K. turbulencia-elméletét. 1926-ban az USA-ba utazott, ahol Guggenheim milliomos pénzügyi segítségével megalapította az aerodinamikai kutatólaboratóriumot a Pasadena-i egyetemen Kaliforniában, és átvette annak vezetését. Az aacheni tanszéket ezenközben nem adta fel. 1933-ban K. kivándorolt Pasadenába. További munkáiban a léghajózással (repüléssel) foglalkozott, dolgozott az első szuperszonikus repülőgépek szerkesztésének elméletén, részt vett az első rakéta-kutatásokban és megépítette a ballisztikus rakéták korai prototípusait. K. számos díszdoktori címet és magas kitüntetéseket kapott. 1962-ben hazalátogatott. Nevét egy holdkráter viseli.