BRYŁA, Stefan Władysław

Az 1903-1908 években B. a Lemberg/Lwów-i műszaki főiskola mérnöki karán volt hallgató, ahol tudományos munkásságát elkezdte, és 1909-ben a műszaki doktori címet elnyerte. 1907-től 1909-ig tanársegéd, 1909-től docens volt a műszaki főiskola hídépítési tanszékén. B. előadásokat tartott műszaki rajzról, mérnöki tudományokról és statikáról. A főiskola javaslatára a krakkói Tudományos Akadémia 1910-ben külföldre küldte. Tanulmányokat folytatott a műszaki főiskolán Berlin-Charlottenburgban, az Ecole des Ponts et Chaussées-n (Hidak és közutak iskolája) Párizsban és a londoni egyetemen. Egyidejűleg dolgozott acélszerkezeteket előállító gyárakban, Németországban, Franciaországban és Angliában.
1912-ben gyakorlati tanfolyamot végzett szerkesztőműhelyekben és nagy épületek építkezésein Kanadában és az USA-ban, többek között az akkor a világon legnagyobb épületen, a Woolworth Buildingen, New Yorkban.
Az 1813/14 és 1919/20 években B. előadásokat tartott a lembergi műszaki főiskolán az építési statika docenseként. Az első világháború idején internálták, azután a lembergi lengyel egyetemi kollégiumban professzori állást töltött be, ahol 1915 és 1917 között előadásokat tartott az építészetről, és 1915-től 1918-ig a hídépítési szerkesztőirodában dolgozott. 1921-ben rendes tanárrá nevezték ki, és a lembergi műszaki főiskola 2. sz. hídépítési tanszékét vezette. Előadásokat tartott a hídépítésről és annak elméletéről, és lényegesen bővítette a vasbeton hidakra vonatkozó ismereteket.
1934-ben a varsói műszaki főiskola építészeti karán, a szerkezeti építés tanszékének vezetőjévé nevezték ki, ahol építészeti statikáról és mechanikáról, valamint vasbeton szerkezetekről adott elő. 1938/39-ben ennek a karnak dékánja volt.
B. a hídelméletbe bevezette a térbeli hatásfelület fogalmát és megkísérelte a hatótestek problémáját megoldani.
Közleményeiben a vasbetonszekrény-átvezetések számításával és tervezésével foglalkozott, valamint a villamos hegesztéssel és az acélépítmény-szerkezetekkel.
B. vizsgálta a hengerelt profilok alakításának elméleti feladatait. Az 1927/28 években kidolgozta az Európában első, villamos hegesztésű, a Słudwia folyón Łowicznál átvezető közúti híd szerkezetét. Ez egynyílású, favázas, szegecselés nélkül kivitelezett híd volt, ami 20% acél-megtakarítást jelentett. A sikert számos külföldi műszaki folyóirat ismertette. 1928-ban B. a közmunka-minisztérium számára kidolgozta a világviszonylatban első előírásokat acélszerkezetek hegesztésére.
B-Varsóban is tervezett vasbetonszerkezeteket: egy mozdonygyárat (1922), egy diákszállót a Narutowicz téren (1926), az Általános Biztosítótársaság kilencemeletes épületét a Kopernikus úton (1928), a Lengyel Takarékpénztár épületének acélvázon nyugvó, cső-alkatrészekből álló kupolával ellátott szerkezetét (1931/32), a „Prudential” 16-emeletes magas-ház, ma Hotel „Warszawa” szerkezetét (befejezve 1932-ben), a kórházépületet a Niepodległości fasorban, a hadsereg bekvártélyozási alapjának épületét a Krakowskie Przedmieście úton (1933) és a haditengerészet egy épületét (1934).
Ő írta alá felelősként a pénzügyi kamara 14-emeletes épületének tervét Katowice-ben (1931), egy vásárcsarnok épületének tervét ugyancsak Katovice-ben (1935) és a Jagelló-könyvtár tervét Krakkóban (1934-36), ahol először alkalmazott hegesztett, üreges acéltámaszokat, amelyeknek egyúttal a szellőztető csövek feladatát is el kellett látniuk.
Tőle származnak a „na Kamionku” templom vasbeton-szerkezetű tervei Varsóban, a lembergi Szt. Erzsébet templom vasszerkezetei és több, fából készült, függesztőműves tetőszerkezet templomok számára.
B. bevezette az épületszerkezetekbe az ún. áttört gerendákat, azaz átvágott és hegesztett kettős-T-gerendákat hatoldalú nyílásokkal. Elsőként képezett egyes lemezekből lemeztartókat. Kimutatta az átnyúló gerendák szilárdsági jellemzői emelkedésének lehetőségét a támasztókon. Wacław Paszkowskival együtt kidolgozta a beton- és vasbeton szerkezetetek számítási és tervezési szabványait (1933).
B. foglalkozott az építés közgazdasági kérdéseivel, az építészet egyes problémáival és a szigetelőanyagok alkalmazásával; elemezte az építkezéseken bekövetkezett szerencsétlenségeket, és az okoknak saját besorolását adta: a tervezés hibái, rossz építési altalaj, rossz építőanyagok, hibás kivitelezés, és még külső okok is (pl. gondatlanság).
B. rendes tagja volt a varsói Tudományos Társaságnak (1936), elnöke az Oroszországi Lengyel Mérnökök és Technikusok Egyesületének (1915-1918), tagja a Hidak és Mérnöki Szerkezetek Nemzetközi Állandó Bizottságának (1929), levelező (1932) és rendes tagja (1935) a Műszaki Tudományok Akadémiájának.
1918-ban B. részt vett a lengyel-ukrán háborúban Lemberg védelménél, mint a mozgósítási osztály helyettes parancsnoka.
1926-tól 1934-ig a kereszténydemokrata párt képviselője volt a lengyel országgyűlésben, 1934-től 1939-ig pedig a keresztény szakszervezeti szövetség elnöke Lengyelországban. Az 1930-as évek közepén megszervezte a varsói műszaki főiskolán az építmények vízvédelmének kutatóhelyét, amely akkor a legkorszerűbb hasonló intézmény volt Lengyelországban. Hat szabadalom tulajdonosa volt az acélszerkezetek területéről, amelyeket 1928 és 1935 között kapott meg.