KIERBEDŹ, Stanisław

A vilniusi egyetemen folytatott tanulmányok után K. 1928-ban belépett a közlekedésmérnökök intézetébe Szentpéterváron, és azt 1831-ben, mint mérnök és főhadnagy fejezte be. Tanulmányai alatt Kurföldön/Kurland részt vett azokban a munkákban, amelyeknek a hajózást a Dwina folyó Kokenhuza/Koknese város közelében levő zuhatagain át lehetővé kellett volna tennie. A közlekedésmérnöki intézetben végzett tanulmányok után ott előadásokat tartott az építészetről. 1835-től kezdve gyakorlati mechanikát oktatott a hadmérnöki főiskolán Szentpéterváron, és 1836-tól kezdve elméleti mechanikát a bányászati intézetben. A közlekedésmérnöki intézetben M. Jastrzębskivel együtt kezdeményezték az első mechanikai labort (1834).
1842-ben tervezett és megépítette az első állandó hidat a Néva folyó felett, Szentpéterváron. Ez volt az első, fémből készült többnyílású gerendahíd Oroszországban. Ezt a hidat csak 1937/38-ban építették át, hogy nagyobb hajóknak lehetővé tegyék az átjutást.
K. 1841-től 1843-ig gyakorlati mechanikát oktatott a szentpétervári egyetemen. 1842-ben kinevezték a gyakorlati mechanika professzorává a közlekedésmérnöki intézetben. Ezt a tantárgyat kibővítette mozdonyok, daruk és szállítógépek konstrukciójával.
Tag volt néhány építési bizottságban is, többek között a közlekedés és a középületek fővezetőjének projektbizottságában (1842), az építőipar normáinak kidolgozására létesített bizottságban (1842) és az új geodéziai műszerek szabályait meghatározó bizottságban. 1882-ben a közlekedési minisztériumban bizottságot vezetett, amely a közlekedésmérnöki intézet számára összeállította a vasútépítés és –használat szak tananyagát.
1852-ben K. aligazgató lett a Szentpétervár-Varsó vasútvonal építésén. Kezdeményezésére alkalmaztak, Oroszországban először, a hídépítésben acél-, gerenda- és favázas tartókat. 11853-tól 1857-ig egy K. által tervezett hidat építettek a Luga felett. Kidolgozott terveket hidakra felső parabolikus ívvel is (addig nem volt ismert Oroszországban), egy háromnyílású gerendahidat a Dwina folyó, és egy egynyílású gerendahidat a Welikaja folyó felett. Mivel ezek építéséhez a megfelelő vasat Angliából kellett importálni, és a krími háború ezt megakadályozta, a hidakat nem építették meg. A Szentpétervár-Varsó vasútvonal munkálatait megszakították, és K-t új hídtervek készítésével bízták meg, amelyek hasonlóak voltak a Lugán átíveló hídnál. A hidakat később építették meg.
1954-ben K. vezette a Wierzbolowski szakasz építését, amelynek a Szentpétervár-Varsó vasútvonalat a Kelet-Poroszországi Königsberg/Kalinyingrád-dal kellett volna összekötnie. Az 1856/57 években K. felügyelte a vasútvonal építését Szentpétervárból Peterhof/Petrodworec-be, 28 km hosszúságban, és ott acél gerendavázas hidat épített a Srielka folyó felett Strelno/Strzelno-ban.
K. még egy hatnyílású gerendás vasúti és közúti híd terveit dolgozta ki a Visztula fölött Varsóban, és annak építésekor a vezetőség elnökévé és főmérnökké nevezték ki. Az alapok megépítéséhez Lengyelországban először alkalmaztak sűrített levegőt. K. akkor végezte az elsők egyikeként vizsgálatait a szegecskötésekre vonatkozóan is. Az építési munkálatok öt évig tartottak, és 1864-ben adták át a hidat a forgalomnak.
1858-ban a szentpétervári Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagságot adományozott neki. 1889-ben K. tiszteletbeli tagja lett a közlekedésmérnöki intézetnek Szentpéterváron. Tiszteletbeli tagja volt a Közlekedésmérnökök Társaságának is.
1891-ben visszavonult és Varsóban telepedett le. Röviddel halála előtt műszaki könyvtárát a lembergi/lwówi műszaki főiskolának ajándékozta.