ŠUBIC, Simon

A szegényes körülmények közül származó Š.-nek egész életében betegséggel és szükséggel kellett küzdenie. Az elemi iskolát Škofja Lokában végezte, a gimnáziumot Celjén és Ljubljana-ban, és ott az érettségit is letette 1852-ben. Ezután 1856-ig hallgatott matematikát és fizikát a bécsi egyetem bölcsészkarán. Ezután fizikát tanított a budai gimnáziumban és a pesti reáliskolában. Itt jelent meg 1860-ban 700-oldalas fizika-tankönyve, amely magában foglalta a kémiát, a csillagászatot és a meteorológiát is. 1861-től Bécsben oktatott matematikát és fizikát, 1864-től pedig Grazban a kereskedelmi akadémián.
1866-ban Š. habilitált, magántanár lett és 1869-ben a mechanika, termodinamika és meteorológia rendkívüli egyetemi tanára. Leglényegesebb tudományos munkáit 1862-től 1872-ig alkotta, amikor Andreas von Ettingshausen, Š. környezetében uralkodó elméletének ellentmondott. Dolgozatai, különösen a mechanikáról és a hőelméletről, valamint a Gay-Lussac törvény problematikájáról Bécsben jelentek meg, a Tudományos Akadémia kebelében. Miután Ettingshausennel szembeni ellenállása növekvő elutasításra talált, a következőkben a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia közleményeiben publikált szlovén nyelven.
Az ajánlatot, miszerint egy fizikai tanszéket vegyen át a zágrábi (Zagreb, Horvátország) egyetemen 1874-ben azonban elutasította. „Telegrafija” című könyvével az első szlovén művet publikálta az elektromosságról. Š. sok tudomány-népszerűsítő dolgozatot is publikált a fizika, meteorológia és általában a technika aktuális problémáiról, valamint a civilizáció fejlődésének szociális és filozófiai szempontjairól. Terjedelmes könyvtervei „Titansko napadanje Olimpa” (A titánok támadás az Olympos ellen) és „Skrivostne prikazni na človeku ali strahovi in duhovi” (Titokzatos jelenségek avagy kísértetek és szellemek) kéziratként maradtak fenn.