INGARDEN, Roman

I. 1871-től 1876-ig a bécsi műszaki főiskola hallgatója volt. Ezután 1888-ig a Przemysl-i sztaroszta hivatalának építészeti osztályán dolgozott a vízépítésben. 1886-tól 1889-ig felmérte a Visztulát, és kidolgozta az első tervet a folyó felső folyásának és mellékfolyóinak szabályozására. 1891 és 1895 között vízépítést oktatott a krakkói ipariskolában.
1905-től kezdve ő vezette a vízépítési osztályt és átvette az összes műszaki osztály vezetését Galíciában. Többek között vezette a szabályozási munkákat az árvízvédelemmel egyetemben Krakkó városában és kezdeményezte Nowy Sącz és Tarnów városok vízellátását. Mint a krakkói vízművek igazgatója 1898-tól 1900-ig, tervezte a város vízműveit.
1901 és 1912 között I., mint műszaki különmegbízott dolgozott a városi kormányzóság folyószabályozási bizottságában, Galíciában. Vezetése alatt előkészítették a Visztula kárpáti mellékfolyóinak és a Dnyeszternek a szabályozását.
1911-ben részt vett a Prut Worochtától a bukovinai határig tervezett szabályozásának bizottsági munkáiban. 1912-ben megnyitotta saját általános mérnöki irodáját. 1916 és 1918 között vezette a Galíciának a háborús pusztítás utáni gazdasági újjáépítésére létrehozott országos központ műszaki osztályát. Lengyelország függetlenségének visszanyerése után 1918-ban I. Varsóba utazott, és ott az ipari és kereskedelmi minisztérium folyószabályozási osztályát vezette. Részt vett a lengyel kongresszusi iroda munkájában, ahol a Versailles-ban ülésező lengyel küldöttek részére több műszaki jelentést készített elő. I. vezette azt a lengyel bizottságot, amely Németországgal a Visztula alsó folyásának jobb partján és Danzig/Gdansk szabad város határán a határvonal vezetéséről tárgyalt.
1919-től 1924-ig I. a közmunkák minisztériumában (Varsó) a folyószabályozási főigazgatóság elnökének tisztét látta el. 1924-ben visszatért Krakkóba, ahol 1925 óta a vízépítés vajdasági tanácsát vezette. 1925-ben a lengyel hatóságok részére előkészítette a Visztula szabályozásának projektjét.
I. 1902-től 1909-ig a lemberg/lwów-i politechnikai társaság elnökhelyetteseként, 1910 és 1912 között elnökként működött, majd 1912 után tiszteletbeli tagként. 1920-ban a lembergi műszaki főiskola a műszaki tudományok díszdoktora címet adományozta neki, 1922-ben pedig megkapta a Polonia Restituta rend parancsnoki keresztjét.