DIVIŠ, Prokop (DIVIŠEK, Václav)

D. 1716-1719-ig a Louka-i premontrei kolostor novíciusaként végezte tanulmányait a Znojmo-i latin jezsuita iskolában. 1720-ban a kolostorban rendi fogadalmat tett, és felvette a Prokopius rendbeli nevet. Premontrei szerzetesként filozófiát és teológiát tanult a kolostor iskolájában. 1726-ban szentelték pappá, és 1735-ig oktatott filozófiát ebben az iskolában. A teológia doktorává 1733-ban avatták a salzburgi egyetemen. Ugyanabban az évben a Louka-i kolostor alpriorja lett, és 1736-ban átvette a Znojmo melletti Přimétice egyházközségét, ahol rövid megszakításokkal élete végéig tevékenykedett.
A plébánia gazdálkodásának szervezetével szembesülve D. 1742/44-ben először is a vízvezeték kiépítésével foglalkozott. Ezután olyan évek következtek, amelyekben D. hangszerek építésének szentelte idejét. Ismert lett az 1753-ból származó eredeti, szekrényes hangszere fémhúrokkal, amelyet Denisdor-nak neveztek (Denis d’or – arany Diviš), és amely különböző hangszerek hangját tudta utánozni. A korszellemet követve, D. 1748-tól az elektromossággal kezdett kísérletezni. A dörzselektromosság segítségével és saját maga által barkácsolt leideni palackokkal látványos elemi elektrosztatikai jelenségeket sikerült létrehoznia, amelyeket Bécsben a császárnak is bemutathatott. A Szentpétervárott kísérletezés közben villámcsapás áldozatává vált G. W. Richmann halálhíre D. érdeklődését a légköri elektromosság felé fordította, és egy ún. időjárás-érzékelő gépet épített Přiméticében. Ennek alapvázát egy 15 m (később 41,5 m) magas árbocra vízszintesen szerelt vaskereszt alkotta, amelynek végeit rövidebb vasrudak kereszteztek derékszögben. Az így képződött 12 végelemre 12, vasforgáccsal töltött vasdoboz került, amelyeket mintegy 400 hegyes fémhegy fúrt át. Három vaslánc kötötte össze az egész szerkezetet vezetőképesen a földdel. Korabeli elképzelések hatására D. a fémdoboz szerepét egy leideni palackéhoz hasonlította, amelyben a légkörből „leszívott” elektromosság összegyűlt volna. Ezzel a magyarázattal azt a reményét is összekapcsolta, hogy ílymódon a villámkisüléseket és egyáltalában a zivatarokat meg tudja akadályozni. Bár „időjárás-érzékelője” a villámhárító elvétől alapvetően különbözött, mégis olyanként működött. Az első, 1754-ben felállított „gépét” öt év után szerelték le, mivel a parasztok ezzel hoztak kapcsolatba egy súlyos aszályt. A második ismert szerkezetet 1761-ben a přimeticei templom tornyára szerelte fel.
A D. érdeklődési körébe tartozó további terület az elektromosság hatása volt élő szervezetekre és az azzal kapcsolatos terápia, amellyel 1754 óta intenzíven foglalkozott. Ennek kapcsán D. szoros kapcsolatban volt néhány tudóssal, mint pl. J. Franz, vagy J. K. Boháč. Többek között Leonhard Eulerrel is levelezett, és ismerte Franklin Benjámin kísérleteit is.