VOIGTLÄNDER, Peter Wilhelm Friedrich

Bécsi optikus és műszerész fiaként V. a családi hagyománynak megfelelően az elemi és középiskola elvégzése után az 1756-ban alapított atyai műhelyben dolgozott. Mellette 1826-tól elméleti képzésben is részesült a bécsi politechnikai intézetben, és a tanoncképzés és az egyetemi tanulmányok befejezése után nagyobb európai utazást tett. Visszatérve, 1834-ben a bécsi Práterben kiállított egy „gözkocsit”, amely nagy feltűnést keltett: 15 000 fizető látogató csodálta meg.
Amikor 1839-ben a dagerrotípia Franciaországból megkezdte diadalmenetét, ennek a korai fotográfiai eljárásnak súlyos hibája volt a hosszú megvilágítási idő. Még ugyanabban az évben a Magyarországról származó →Petzval József Miksa matematikus elkezdte egy fényerős fotográfiai lencse adatait kiszámítani. Andreas von Ettingshausen (1796-1878) bécsi fizika- és matematika-professzor közbenjárására a 27 éves V. optikus kapta a megbízatás a lencsekonstrukció technikai kivitelezésére. A szükséges üvegre vonatkozó számítások elvégzését is vállalta. Már 1840 májusában elkészült a →Petzval-V.-portré-objektív. Négy lencséből állt, amelyet két, nagyobb légtér által elválasztott pár képezett. Ez a – készlet-elven működő szerkezet – továbbá abból indult ki, hogy az akromatikus I első tag (kettős lencse) két különböző II hátsó taggal és III-mal vannak összekötve. I és II alkották ebben az esetben a világhírű →Petzval-féle képlencsét. V. most már kifejlesztett egy „kísérleti objektívet”, amellyel először csak egy kúp alakú karton kamerát szereltek fel. Ennek az új portré-objektívnek a szenzációs fényereje 1:3,7 volt, és ezzel a megvilágítási időt az addigi 15 percről 45 másodpercre csökkentették. 1840 végén V. döntő lépést tett előre, és kifejlesztette a világ első fém-fényképezőgépét. Ezt a könnyen kezelhető, teljesen sárgaréz asztali fényképezőgépet 1841-től eladásra kínálták. A cég feljegyzései szerint már 1842-ben kereken 600 ilyen fényképezőgépet adtak el. Minthogy „V. & fia” az ó- és újvilág számos városában állították fel ügynökségeiket, a cég olyan kiterjedésre tett szert, hogy nemsokára második gyár alapítása vált szükségessé. Gazdaságpolitikai megfontolásokból V. abban volt érdekelt, hogy ez a második gyár Németországban létesüljön. A választás Braunschweig városára esett, amelyből V. második felesége származott. 1849-ben megtörtént az átköltözés Braunschweigbe, a bécsi műhely vezetését átadták a régi, érdemes munkatársnak, Anton Friedrichnek. Ennek halála után, 1868-ban V. a bécsi üzlet feladása mellett döntött.
A „V. & fia” vállalat fejlődése az 1860-as években érte el tetőpontját. Így 1862-ben a 10 000. objektív előállítását ünnepelhették meg Braunschweigben. V. számos alapítványa közül mindenek előtt említésre méltó az, amely a fényképezés fejlesztésére vonatkozott, és amelyet minden évben, 200 gulden értékben az Osztrák Fényképészeti Társaság ítél oda. 1866-ban I. Ferenc József császár V.-nek, az osztrák gazdaság és ipar terén szerzett érdemeiért a Ferenc József rendet adományozta. Két évvel később a császár a III. osztályú vaskorona-renddel tüntette ki, ami azzal volt egyenértékű, hogy V. az örökölhető lovagi címet kapta. V. kétszer nősült, négy fiú és két lány apja volt. Két évvel halála előtt, 1896-ban, már súlyos betegen, átadta a cég vezetését legidősebb fiának, Friedrich Wilhelm V. lovagnak (1846-1924).