KONKOLY-THEGE, Miklós

A pesti, majd a berlini egyetemen tanult, majd nagyobb körutja során
meglátogatta a jelentősebb európai obszervatóriumokat és műszergyártó cégeit.
Hazatérve 1869-ben meteorológiai állomást, 1871-ben csillagvizsgálót rendezett
be ógyallai (Komáromtól 20 km-re) udvarházában.
Csillagvizsgálóját a XIX. sz. végéig jelentős európai obszervatóriummá
fejlesztette. Behatóan foglalkozott a folyami hajózással, a hajógépekkel (maga
is építetett kishajókat), valamint a vasút járművekkel. Csillagvizsgálójában
mechanikai műhelyt rendezett be, ahol kisebb műszereket tervezett és külföldi
megrendelésre is készített.
Csillagvizsgálójában főleg a bolygók, a napfoltok, megfigyelésével, a
hullócsillag-rajok észlelésével, és elsősorban csillagászati színképelemzéssel
foglalkozott. Nemzetközi viszonylatban igen jelentős az 1874-1919 közt végzett
rendszeres napfoltszámlás. Igen értékesek az üstökösök színképére vonatkozó
megfigyelés sorozata. Magán-csillagvizsgálójában saját költségén
obszervátorokat alkalmazott. Kövesligethy Radó 1881-85 közt itt készítette az
égbolt egyenlítőjétől délre fekvő 2022 csillag színképkatalógusát. Észleléseit
a szaklapokon kívül a „Beobachtungen Angestellt am Astrophysikalischen
Observatorium Ó-Gyalla in Ungarn” c.
kiadvány 16 kötetében számolt be.
Csillagvizsgálóját 1898-ban a magyar Államkincstárnak ajándékozta, amely ettől
kezdve „Konkoly alapítványú M. kir Astrophizikai Obszervatórium” néven
működött. (Jogutóda 1921-től a Budapest- Svábhegyi „Konkoly Obszervatórium”.)
1890-ben kinevezték az Országos Meteorológiai és Földmágnesség igazgatójává,
amelyet világviszonylatban is jelentős intézménnyé, ill. észlelő hálózattá
fejlesztett. 1901-ben megalapította az ógyallai Meteorológiai és
Földmágnességi Obszervatórium-ot, 1911-ben igazgatósága alatt felépült a
Meteorológiai Intézet nagyszabású budapesti székháza. Széles körben propagálta
a csillagászati fényképezést, és az amatőr- fényképészetet. Nagyszabású német
nyelvű csillagászati műszertan-könyve (1884) évtizedekig világszerte
használatban volt (Praktische Anleitung für anstellung astronomische
Beobobachtungen… 1884.) Több műszer konstrukcióját a müncheni O. Toepfer cég
sorozatban gyártotta. 1895-1905. között országgyűlési képviselő. 1902-ben
közel 1600 hold birtokát a magyar államkincstárnak adományozta, hogy azt
felparcellázva földműveseknek adják bérbe. Kitűnő zenész volt, zeneműveket is
szerzett. 1875-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Nevét és az ógyallai
obszervatórium emlékét két kisbolygó őrzi. (B. L.) MIKOVINY Sámuel *1700
körül, Abelova
+1750. 03. 23. Trencsén (ma: Trenčin, SZK)
Geodéta, térképész, bányamérnök.
Losonci és Besztercebányai tanulmányai után 1719-21 közt Nörnbergben, J. G.
Puschner rézmetsző és iparos mellett tanult. Társszerzője a deményfalvi (ma:
Demänova) jégbarlang máig ismert rézmetszetű térképének, Buchholtz György
rajza nyomán. 1721-22 közt a Nünberg melletti Altdorf egyetemén tanult.
Ezekben az években készített két metszet sorozatot Altdorfról és Nürbergről,
ill. környékükről. Egyetemi tanulmányait Jénáában fejezte be, ahol
matematikából és geodéziából diplomát szerzett.
Hivatalos pályafutását a jénai herceg udvari térképészeként kezdte. 1725-ben
Németországból hazatérve Pozsony (Pressburg) városi mérnöke lett. A
vízlecsapolási munkálatok mellett csillagászati megfigyeléseket végzett, az
akkor kezdett térképező munkálatai számára. 1731-ben VI. Károly császár – III.
Károlyként magyar király – megbízta, hogy térképekkel egészítse ki Bél Mátyás
„Notitia Hungariae novae historico-geographica” címen tervezett nagy munkáját.
Ezek a térképek csillagászati meghatározásokon és geometriai-háromszögelési
felmérésen alapulnak.
Megkezdte a Magyar Királyság vármegyei térképeinek szerkesztését, amelyeknek
alappontjait csillagászati mérésekből tűzte ki. A földrajzi hosszúság-
különbségek mérésére Pozsonyban egy kiinduló alap-délkört jelölt ki. Elsőként
szerkesztett „járvány-térképet” a pestis-előfordulások és terjedésének
feltüntetésére. Munkájának színvonalát mutatja, hogy 1735-ben a berlini Porosz
Tudományos Akadémia tagjává választotta.
Ugyan ebben az évben az uralkodó kinevezte az Alsó-magyarországi bányaművek
mérnökévé, egyúttal megbízta, hogy Selmecbányán (Schemnitz, ma: Bánská
Štiavnica) létesítsen bányatiszt- képző iskolát, amelynek első igazgatója
lett. Nagy tlérfogatú víztározót és árvíz levezetést tervezett.
Selmecbányán montanisztikussá képezte magát, bányagépek szerkesztésével és
készítésével foglalkozott, és bányatérképeket rajzolt. 1750-ben az udvari
kamara utasította a magisztrátust a Vág Trencsén melletti árvíz-
szabályozására. A befejezés előtt azoban Selmecbányába menet útközben elhunyt