DÉRI, Miksa

1854 10. 27-én Bács/Bač községben (Magyarország/Szerbia) született. Mérnöki tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte, majd, ahogyan az Osztrák- Magyar Monarchiában szokásos volt, a Bécsi Műszaki Főiskolán folytatta, ahol 1877-ben vízépítőmérnöki oklevelet szerzett. 1882-ig a Duna és a Tisza folyamszabályozás tervezésével foglalkozott, de figyelme egyre inkább az elektrotechnika felé fordult.
1882-ben →Zipernowsky, a Ganz cég elektrotechnikai osztályának alapítója és vezetője munkatársai közé hívta. Közösen több találmányt dolgoztak ki. 1883-tól bekapcsolódott a munkába →Bláthy is. Ők hárman együtt szabadalmaztatták 1885-ben legjelentősebb találmányukat, a zárt vasmagú, tetszés szerinti áttételű transzformátort.
1883-tól D. a Ganz cég elektrotechnikai osztályának bécsi képviselője volt. 1889 és 1896 között az Union Bank és a Ganz által alapított IEG (Internationale Elektrizitätsgesellschaft, Nemzetközi Villamossági Társaság) igazgatója volt. Az IEG-t erőművek finanszírozására alapították, első erőművét 1890-ben Bécsben helyezte üzembe. D. tagja volt az osztrák Union AG. és a Magyar Villamossági-Társaság igazgató tanácsának.
Ezen felül szaktanácsadóként dolgozott a BBC, a Stanley Electric és a GE cégeknél. 1923-ban nyugdíjba ment, de tudományos munkáját nem hagyta abba.
Utolsó éveiben Meranoban (Olaszország) élt, és ott hunyt el 1938. 03. 03-án.
Zipernowskyval közös találmánya volt az öngerjesztéses váltakozóáramú generátor (1883), amelyben a forgórészt az egyenirányított kapocsfeszültség gerjesztette. Az egyenirányítás a forgórész tengelyére szerelt kommutátorral történt. A generátorhoz nem kellett külön gerjesztőgép, további előnye volt, hogy a terhelés hatására fellépő feszültségcsökkenést a fogyasztói áram visszavezetésével kompenzálták. Ugyanazt a gépet mint egyfázisú szinkronmotort is lehetett használni. Az 1880-as években ez nagy jelentőségű volt, mert a többfázisú rendszerek korszaka előtt a megfelelő motor hiánya erősen akadályozta a váltakozóáram elterjedését.
D. további találmányai:
Egy- és kétfázisú egyarmatúrás áramátalakító (1888, Zipernowskyval közösen), elosztott tekercselésű kompenzált egyenáramú gép (1902), két-keferendszerű repulziós motor, a „Déri-motor” (1904), amelyben az egyik kefepár rögzített, a másik elfordítható. A kefeállítással a fordulatszámot és a forgásirányt változtatni lehetett. Ezeket a motorokat főleg az egyfázisú hálózatoknál használták, leginkább a személyfelvonókhoz.