DÉRER, Michael

1867-től 1871-ig D. a selmecbányai (Banska Štiavnica, Szlovákia) bányászati és erdészeti akadémián hallgatott bányászatot és kohászatot. Szakmai pályáját a selmecbányai akadémia vaskohászati tanszékén kezdte tanársegédként. 1873-tól tanított az akadémián.
Többek között tan- és kézikönyveket jelentetett meg az új metrikus rendszerről (1875), az ércek és fémek vizsgálatairól (1879), amelyek a maguk nemében elsők voltak Magyarországon. Tanárként D. alapos tervet dolgozott ki a magyar bányászati iskolák átszervezésére.
1888-ban D. a vaskohászati gyakorlatra váltott. Vezető állásokban dolgozott a zólyombrézói, libetbányai (Podbrezová, L’ubietová, Szlovákia) és vajdahunyadi (Hunedoara, Románia) vaskohászati művekben. Az 1880-as években fejlesztette a zománcedények előállítási technológiáját Kisgaramban (Hronec, Szlovákia), kidolgozta és szabadalmaztatta a kemény felületű kalibrált hengerek termelését a csőgyártás bevezetésével kapcsolatban Zólyombrézón. Ugyanebben az üzemben megalapozta az acélrugók gyártását 1894/95-ben.
1900-ban D. a gyakorlatot felcserélte egy állással a pénzügyminisztérium vasipari osztályán Budapesten. A vaskohászat fejlesztése terén szerzett érdemeiért 1903-ban megkapta a bányászati főtanácsos, 1906-ban pedig az állami vasművek főfelügyelője címet. Bányászati folyóiratokban számos közleményben foglalkozott D. élete végéig vaskohászattal, a fémkohászat tudományával, öntészettel, energiatechnikával, bányászattal és földtudománnyal, valamint a bányászati és kohászati oktatással.