HELL, Miksa (Maximilian)

Jezsuita szerzetes. (A család eredeti vezetékneve
Höll.) Höll (Hell), Joseph Karl bányamérnök testvére, Besztercebányán végzett
középiskolái után 1738- ban Trencsénben a Jézus-társaságba kérte felvételét,
matematikai és fizikai tanulmányokat végzett, amelyet a bécsi Jezsuita
kollégiumban folytatott. Josef Franz mellett a Jezsuita obszervatóriumban
dolgozott, és együtt szervezték a kollégium fizikai-matematikai „múzeumá”-t
(szertárát). Tanulmányait befejezve rendje Magyarországba küldte, a lőcsei
Jezsuita gimnázium matematika tanárának, majd Besztercebányán töltötte
negyedik fogadalmi évét. 1752-ben Kolozsvárra helyezték, hitoktatónak, és a
tervezett Jézus-társasági Egyetem matematikus- csillagászaként. Itt kitűnő
matematika tankönyveket írt, és foglalkozni kezdett az elektromossággal és
mágnességgel.
1755 öszén, egykori tanárának,. Johann Jakob Marinoni halála után kinevezték
az újonnan épült bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló vezetőjévé. Itt 1757-ben
megindította az egyetemi obszervatórium csillagászati évkönyveit, amelyben a
következő évre szóló táblázatok mellett tudományos cikkeket is közölt
(„Ephemerides astrionomicae anni …. ad meridianum Vindobonensem”)
Megfigyeléseivel kimutatta, hogy a Vénusz bolygó felfedezni vélt holdja
optikai hibák képe, és az 1761. évi észlelésekből újra számolta a Vénusznak a
napkorong előtti 1769. évi átvonulásának adatait. Ennek alapján VII.
Keresztély, Dánia és Norvégia uralkodója meghívta, hogy a Skandináv- félsziget
északi csúcsánál fekvő Vardö (Vard?) szigetről észlelje a bolygó átvonulását
1769-ben.
Az expedícióra elkísérte Sajnovics János nagyszombati matematikus-csillagász.
Sikeresen megfigyelte a ritkán bekövetkező jelenséget, és jó közelítéssel
kiszámította a Nap parallaxisát (a közepes Nap-Föld távolságot). Expedíciója
során fontos földmágneses és időjárási megfigyeléseket, földrajzi
helymeghatározásokat, sarki fény tanulmányokat, és természetrajzi
megfigyeléseket. Sajnovics a bíztatására kezdett foglalkozni a magyar-lapp
(finn-ugor) nyelvrokonságával, és megalapozta az összehasonlító
nyelvtudományt. Eredményei alapján a koppenhágai Akadémia tagjává választották
1770-ben.
Behatóan foglalkozott a mágnességgel, és mágneses gyógyítással is
próbálkozott. Tervei szerint épült az egri Csillagásztorony, nagy figyelmet
fordított a nagyszombati, majd budai Egyetemi Obszervatóriumok munkájának
nemzetközi ismertetésére. Kidolgozta a máig is legpontosabb mérő-módszert a
földrajzi szélesség meghatározására, és a maga korában nagyon pontos földrajzi
hosszúság méréseket végzett. Jelentősen hozzá járult a Magyarország
térképezéséhez.
Foglalkozott a magyar nép eredetével és őshazájával, részletes történelmi
kronológiai táblázatot állított össze.
Tagja volt a bolognai, koppenhágai, göttingeni, trondheimi, és a párizsi
Természettudományos akadémiáknak. 36 éven át szerkesztette és kiadta a bécsi
csillagászati évkönyveket.