* 1816.1.19, Mozirje, Szlovénia
† 1883.4.22, Idria, Szlovénia
geológus, bányamérnök
L. Celjében járt gimnáziumba, jogot tanult Grazban és Bécsben, majd ezt követően bányászatot Selmecbányán (Banská Štiavnica, Szlovákia). Kiváló tanulmányi eredménye és a karon szerzett két diploma ellenére öt évig kellett várnia egy állásra. 1842-től 1849-ig jogászként és bánya-szakemberként a monarchia különböző helyein dolgozott, majd mint geológus 1867-ig a cs. és k. Geológiai Birodalmi Intézetben Bécsben, ahol közreműködött a monarchia rendszeres geológiai feltérképezésében. Miután az első geológusi állás betoltésekor személyét figyelmen kívül hagyták, 17 év után L. megvált a birodalmi intézettől. Szlovéniába visszatérve a következő 16 évben – 1883-ban bekövetkezett haláláig – a higanybányát vezette Idrijában. Idrijára vonatkozó földtani és őslénytani munkáit máig sem múlták felül. 1873-ban a bécsi világkiállításon Idrija földtani térképét állította ki, geológiai profilokkal és az idrijai terület bonyolult összetételének részletes leírásával, amiért külön-kitüntetést kapott. Mint bányavezető az érclelőhely felépítéséből indult ki. Különösen jelentős vitairata a idrijai érclelőhely koráról (1879), amellyel az addig érvényes hipotézist a szublimáció keletkezéséről cáfolta és megindokolta a termál-tézist. Kevésbé sikeresnek mutatkozott L. a munkásság szociális problémáinak megoldásában.
L. Szlovénia legjelentősebb geológusának számít, aki 212 tudományos munkát tett közzé. A 20. század második felében az ún. „Idrijai geodéziai (?) iskola” Ivan Mlakerral, Ladislav Placerral, Jože Čarral és másokkal sikeresen kapcsolódik a lipoldi hagyományhoz.
