* 1881.6.27, Kamnik, Szlovénia
† 1964.6.1, Laibach, Szlovénia
S. Ljubljanában járt gimnáziumba, és az érettségi után 1899-től kezdve Bécsben hallgatott matematikát, fizikát, meteorológiát és kémiát. Szerves kémiából szerzett doktorátusa után 1904-ben Bécsben meteorológusi állást foglalt el, és tanulmányozta a fényviszonyokat különböző magasságokban, amihez ballonrepüléseket is végzett. Később reáliskolai tanári állása mellett, önkéntes alapon neves tudósoknál is dolgozott, többek között Wolfganb Ernst →Paulinál, szerves-kémiai laboratóriumaikban, a legtöbbet W. Paulinál.
Már korán specializálta magát a kolloidkémiára, és már az első világháború előtt világszerte tekintélynek örvendett. A háború alatt először meteorológiai szolgálatot alapított a délkeleti fronton, utána azonban átképezték, mint ballonrepülőt repülőgép-felderítőnek. S. 11 ballonrepülésen vett részt, és az utolsó bevetés alkalmával tüdőlövést kapott. Felgyógyulása után elfogadta a meghívást rendes tanári állásra az újonnan alapított Ljubljana-i egyetemen. Az ottani reáliskola pincehelyiségeiben gyakorlatilag nulláról indult, de a kémiatanulmányokat a második világháborúig nemzetközi szintre hozta fel. Kutatásaiban – amelyek „S-iskola” néven ismertek, a keményítőre összpontosított. Elsőként sikerült neki a keményítőt két fő alkatrészére bontani, az amilózra és amilopektinre, és ezek molekulaszerkezetét leírni.
A második világháború után S. a Ljubljana-i kémiai intézet megalapításának szentelte idejét. Vezette az építkezést, és 1959. évi nyugdíjazásáig vezette az intézetet. Ezekben az években elsősorban a lignit és a barnaszén kokszosításán dolgozott, de kiválót alkotott a mikrobiológia és ökológia terén is. S. rendes tagja volt a szlovén Tudományos és Művészeti Akadémiának, valamint a Természettudósok Német Akadémiájának (Leopoldina) Halle-ban.
