MARCHLEWSKI, Leon Paweł

M. 1888-tól 1890-ig a zürichi műszaki főiskolán tanult. A kémiai technológia professzora, Jerzy Lunge tanársegédeként sikerült javított módszert kidolgoznia a kénoxidok keverékéne elemzésére a kénsavgyártásnál, valamint a nitrózus gázok analízisére a salétromsav gyártásnál. Munkájuk eredménye volt a Lunge-M. készülék néven ismert gasométer.
1992-ben M. doktorált a „Kritikus tanulmány a szulfidkén meghatározási módszereiről” munkával. Ugyanabban az évben elhagyta Zürichet és a szerves kémia asszisztenseként kezdett dolgozni Edward Schunk magánlaboratóriumában, Kerselben, Manchester mellett. M. itt szerves és fiziológiai kémiával foglalkozott, mindenek előtt a természetes glükozidokkal, tehár cukorvegyületekkel.
Megfejtette a rubiadin szerkezetét, amely egy komponense az indigónövény glikozidjainak; meghatározta a növényi indikán kémiai szerkezetét is, amelyből az idigókék színezéket nyerik.
1897-ben M. a „Claus és Ree” színezék és gyógyszergyár laboratóriumának vezetője lett, Claytonban, Manchester mellett, és elkezdett előadásokat tartani a manchesteri Technolőgiai Intézetben. 1900-ban átvette az élelmiszer-kutatállomás vezetését Krakkóban, de folytatta kutatásait az indigóval rokon vegyületek – az indirubin és izatin – kutatását is, és új vegyületeket fedezett fel, amelyeket indofenazinoknak nevezett.
Tudományos munkájában a zöld növényi színezékkel, a klorofillal és a hemoglobin vérfestékkel is foglalkozott. A spektrofotometria segítségével megvizsgálta a filoporfirin és a hematoporfirin abszorpciós spektrumát, és megállapította, hogy ezek majdnem azonosak. A filoprofirin esetében egyetlen atom hiányzott.
Megfigyelései alapján felállította azt a tételt, hogy a filoporfirin és a hematoporfirin rokon vegyületek, amiből ugyanilyen következtetést lehetett levonni e vegyületek anyavegyületeire is, azaz a klorofillra és a hemoglobinra is.
Munkái összefoglalását 1893-ban adta egy monográfiában „A klorofill kémiája” címmel. Ugyanabban az évben a krakkói Jagelló Egyetem az orvosi kémia rendkívüli professzorává, 1906-ban tényleges rendkívüli professzorává nevezte ki. Egyidejűleg 1939-ig előadásokat tartott orvosi kémia vezetőjeként, 1918-tól rendes tanáraként az orvoskaron.
M. tagja volt a krakkói Tudományos Akadémiának, és 1938-ban a lengyel Tudományos Akadémia elnöke. A Jagelló Egyetem 1926/28-ban kétszer választotta rektorrá. Egyetlen lengyelként a „Société de Chimie de France” (francia kémikusegyesület) tiszteletbeli tagjává választották. Levelező tagja volt a jugoszláv Tudományos Akadémiának is, Csehszlovákia Mezőgazdasági Akadémiájának és a román Kémikusegyesületnek, 1930-tól 1935-ig pedig a Lengyel Köztársaság szenátora.