* 1898.2.11, Budapest, Magyarország
† 1964.5.30, La Yolla, USA
Sz. a budapesti evangélikus gimnáziumba járt, és az első világháború alatt tisztiiskolába. Apja nyomdokaiba lépve, a háború után építészetet kezdett tanulni a budapesti műegyetemen. Saját érdeklődését követve azonban nemsokára átment a fizikát hallgatni a berlini műszaki főiskolán. Diplomája kézhezvétele után állást kapott a Kaiser-Wilhelm-Institutban (Vilmos Császár Intézet) Berlinben. Ott az értelem és az információ összefüggésével foglalkozott. 1929 megjelent publikációja a kibernetika egy kiindulópontjának számít.
1933-ban Sz. Angliába emigrált, és az oxfordi egyetemen az atomfizika területén dolgozott, elsősorban neutronokkal. Az 1938-as müncheni egyezmény után Angliát túl veszélyesnek ítélte és elment az USA-ba. Közben Otto Hahn és Fritz Strassmann Berlinben felfedezték az atomhasítást neutronbombázás segítségével és ezzel lehetővé tették láncreakció által az atomenergia felszabadítását. Sz. felismerte az ebben rejlő veszélyt. Aggályait kicserélte →Wigner Jenő Pállal, egy magyar tudóssal, és Albert Einstein közvetítésével informálta Franklin D. Roosevelt amerikai elnököt erről a fejleményről. Közvetlenül ezután kezdeményezte az USA kormánya a fejlesztési munkát egy amerikai atombombán. Sz., Fermi olasz tudóssal együtt megbízatást kapott egy atomreaktor építésére. Az első sikeres kísérleteket a chicagói egyetem sportpályájának lelátója alatt végezték. A világ első atomreaktorát 1942. december 2-án helyezték üzembe. Sz. később tiltakozott az atombomba bevetése ellen, és a háború után aktívan részt vett az atomfegyverek elleni harcban. Tudósként a továbbiakban Sz. a biológiának szentelte magát, és a chicagói egyetemen a biofizika professzora lett.
