EÖTVÖS, Lóránd

Eötvös arisztokrat családból származott. Apja, E. József politikus és az első demokratikus kormány kultuszminisztere volt, sőt a másodiké is, a kiegyezés után (1848/49 és 1867/71). Egyszesmind azonban jelentős író is volt. Fia a budapesti piarista gimnáziumba járt, majd Heidelbergben végezte egyetemi tanulmányait. 1871-ben doktorált, és ugyanabban az évben kezdte tudományos pályáját a budapesti egyetem elméleti fizikai tanszékén. 1872-ben meghívták a kísérleti fizika tanszékre, amelyet haláláig vezetett. A Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban levelező, 1993-ban rendes tagjává választotta. 1899-1903-ig a Tudományos Akadémia elnöke, és egy fél évig (1894/95) vallás- és közoktatási miniszter volt. 1891-ben megalapította a Mathematikai és Physikai Társulatot.
Első tudományos munkái a kapilláris jelenségekkel foglalkoztak. Új módszert dolgozott ki a felületi feszültség mérésére. Elméleti úton felismerte az összefüggést a folyadékok különböző hőmérsékleteken mért felületi feszültsége és molekulatömege között (E.-féle törvény). Az 1880-as években kezdett érdeklődni a gravitációs jelenségek iránt. A gravitációs tér térbeli változásainak mérésére torziós ingát szerkesztett, amely világhírűvé vált.
Az első méréseket ezzel a torziós ingával az egyetem épületében és saját pestlőrinci (valahai budapesti előváros) villája kertjében végezte. Hogy a gravitáció mindennemű megzavarását kizárja, 1901/02 és 1902/03 telén a befagyott Balaton jegén végzett méréseket az ingával. E. akkor már arra törekedett, hogy méréseit a földalatti geológiai tömegek felkutatására alkalmazza. A nyilvánosság előtt műszerét először 1906-ban mutatta be, a Nemzetközi Földmérési Kongresszuson. A kongresszus bizottságot küldött ki az Arad környékén végzett terepmérések megtekintésére.
Az első sikeres gyakorlati eredményekre az ásványolaj kutatás számára Egbell környékén került sor 1915-ben. Ezek jelentették a geofizika alkalmazásának kezdetét a nyersanyagkutatásban. A következő két évtizedben E. torziós ingája volt a legfontosabb műszer az ilyen mérésekben. Felhasználták többek között olajlelőhelyek felkutatására Texasban, Venezuelában és a Közel-Keleten. Ingája segítségével – Pekár Dezsővel és Fekete Jenővel együttműködésben – sikerült E.-nek 2x10-8 pontossággal bebizonyítania, hogy a gravitáció a tömeg anyagi tulajdonságaitól független. Az inert és a súlyos tömeg arányosságának ez a bizonyítása volt az alapköve az általános relativitáselméletnek. E. felhívta a mozgó testeken fellépő Coriolis- erő fontosságára, és ezzel újabb bizonyítékát adta a Föld forgásának.
Mérései a földmágnességre is kiterjedtek, és ehhez szerkesztett egy mérőműszert – a mágneses transzlatométert – amelyet archeomágneses kutatásokban alkalmazott.
E. lelkes túrázó és természetfotós volt. Néhány száz felvétele, amelyeket a hegyekben, elsősorban a Tátrában csinált, az Országos Műszaki Múzeum tulajdonában van. Ő volt a megalapítója és első elnöke a Kárpát Egyesületnek is.