GÖDEL, Kurt
* 1906.4.28, Bruno/ Brünn, Cseh Köztrsaság
† 1978.1.14, Princeton, USA
Matematikus
G. jelentős matematikus volt, aki a matematikai elméletek formalizálását definiálta. Rudolf G. (1874-1929) brnoi textilgyár-igazgató és Mariam Handschuhs (*1879) fia volt. Brno-ban a német reálgimnáziumba járt, amelyben kitűnően érettségizett. 1924-től kezdve a bécsi egyetem hallgatója volt. Röviddel apja halála után kérte elengedését a csehszlovák állampolgárságból és Ausztriába költözött itt már 1925 óta letelepedett bátyjához. A bécsi egyetemen Gödel elméleti fizikát hallgatott Hans Thirringnél, matematikát pedig Paul Furtwänglernél és Otto Hahnnál. Itt a neopozitivista „bécsi kör” vonzásába került, ahol különösen a matematika és logika alapjainak kérdései és a tudományfilozófia érdekelték. Jelentős hatással voltak G.-re különösen Otto Hahn, Karl Menger és Rudolf Carnap. Otto Hahn vezette be G.-t a „bécsi körbe” 1926-ban.
Hahn és Carnap 1926/27-ben Wittgenstein „Tractatus logico-philosophicus” (Lipcse, 1921) c. művének átfogó elemzését indították a „bécsi körben”, amely G.-nek ösztönzést adott 1929/30-as munkáihoz. Ezekben az axiomatizált rendszer teljességének és az ellentmondás szabadságának elveivel foglalkozott. 199-ben G. a bécsi egyetem bölcsészkarán megvédte disszertációját az elsőrendű predikátumlogika teljességéről. Továbbra is az egyetemen maradt, ahol Hahn 1933-ban docentúrát ajánlott fel neki.
A bécsi tartózkodás G. számára tudományosan meghatározó volt. Legfontosabb munkáinak többsége az 1930-as években jelent meg. Menger kollokviumain ismerte meg Alfred Tarskit, akin keresztül kapcsolatot szerzett lengyel logikusokhoz. Már 1932-ben kapcsolatban állt Oswald Veblennel, aki később Princetonban (USA) az Institute for Advanced Study-t alapította. Amikor 1938-ban megvonták G.-től a tanítási jogosultságot, az USA-ba emigrált, ahol Princetonban előadásokat tartott és haláláig dolgozott tudományosan.
A II. Világháború után több amerikai egyetem díszdoktorává avatta. Az Osztrák Tudományos Akadémia tagságát azonban G. 1966-ban visszautasította. 1951-ben Einstein javaslatára megkapta az Einstein-díjat a relativitás-elmélet területén végzett számításokért (az Einstein- féle felület-elmélet egyenleteinek megoldása), amelyek a „Gödel-tér”-hez vezettek.