PRỐSZYŃSKI, Kazimierz

P. 1894/95-ben és 1905-től 1908-ig volt hallgatója a Liège-i Egyetem műszaki karának.
1895-ben szerkesztette egy első kinematografikus (mozgókép) készüléket, az ún. „Pleograph”-ot. A szerkezet döntő jellemzője a szalag mozgatása a készülék belsejében, és egy szállítóvilla kifejlesztése. A „Pleograph” felvevő és lejátszó készülék volt. 1895-ben P. első rövidfilmeket vett fel. Szakadatlan munkák után készüléke javítására. 1899-ben P. a „Biopleograph”-fal továbbfejlesztést mutatott be, amely kellemetlen villogást és kép-ingadozást kikerülte, és alkalmas volt mozi-vetítésekre. 1899-ben létrejött egy készülék film-amatőrök részére.
A varsói mozgókép kiállításon, 1901-ben P. bemutatta készülékeit és rövidfilmeket vetített varsói utcákról, valamint néhány jelenetet állatmesékből, többek között egy filmet „Egy konflis-kocsis kalandjai” címmel. Ugyanabban az évben készülékei termelésére és eladására részvénytársaság alakult „Pleograf” címmel, amely azonban 1903-ban a francia konkurencia miatt feloszlott.
1903-ban Varsóban világpremierre került sor: Wagner operájának, a Walkürnek a premierjén a „Teatr Wielki”-ben először volt látható filmvetítés a színpadon. Egy 20 m hosszú film mutatta a felhőkön repülő walküröket.
Tanulmányai befejeztével P. 1908-ban Párizsba ment. Egy ún. körforgó pilla alkalmazásával, amely a fényt a vetítés alatt egyenletesen megszakítja, sikerült neki a villogást teljesen kiküszöbölnie. 1909-ben bemutatott „Kinematograph”-ja lehetővé tette 3000 m hosszú filmek használatát, és ezzel határozottan hozzájárult a mozi elterjedéséhez. A párizsi Tudományos Akadémia és a nemzeti ipar fejlesztésére alakult társaság dicsérte készülékét.
Anyagi problémák azonban arra kényszerítették P.-t hogy találmányát eladja. Az ún. „Aeroskop”-ot, P. első kézi filmkameráját ezért 1910-ben a fizikai Nobel-díjas Gabriel Lippman mutatta be a francia Tudományos Akadémiának. Ez a kamera, amelyet először sűrített levegő, később elektromos áram hajtott meg, és akkumulátorra volt ellátva külön táskában, 137 m hosszú filmet használt kereken 15 percnyi felvételhez. A Kinematográfia Nemzetközi Kiállításán, 1913-ban megkapta a nagy aranyérmet.
P. „Kinematograph”-ja az első világháború alatt elterjedt a haditudósításban. P. adaptálta a kamerát légi felvételekhez, amelyet először a világ körülrepülése alkalmából használtak 1920-ban. Alapvetően a hangosfilm bevezetéséig használatban volt.
1907-ben P. szabadalmat jelentett be a „Kinophon”-ra. Az új készülék kép és hang szinkronizálását tette lehetővé. P. ezzel készítette 1913-ban első hangfelvételét. A következő évben Londonban, a Királyi Fényképészeti Társaságban mutatott be egy új készüléket műkedvelők számára, amelyet „Oko”-nak neveztek.
Az első világháború félbeszakította P. fejlesztési munkáit. 1921-ben visszatért Lengyelországba. 1922-ben megalapította az „Oko” részvénytársaságot, „P. mérnök amatőr kinematográfjának központi európai műhelye” címmel, amely csak három évig állt fenn.
A második világháború alatt P. az „Oko” készülék egy új konstrukcióján dolgozott, 16 mm széles filmmel. Egy „Autolektor” nevű készüléket is tervezett, amely vakok számára lehetővé tette könyvek olvasását.
1900 előtt P. mozgóképek átvitelével is foglalkozott. 1898-ban Varsóban kiállította az ún. „Telephot”-ot, amely nem talált gyakorlati felhasználásra, amellyel azonban P. a televízió úttörői közé számít. 1925 óta résztulajdonosa volt a „Gazeta Świąteczna” folyóiratnak.
1944-ben P.-t letartóztatták és a mauthauseni (Ausztria) koncentrációs táborba vitték, ahol meggyilkolták.