ŠTERNBERG, Kašpar Graf von

Nemesi család három fia közül legkisebbikként Š. a filozófiai tanulmányok befejezése után a prágai egyetemen, 1779-től 1782-ig a teológiai Collegium Germanicum hallgatója volt Rómában. 1785-től kezdve a regensburgi dómkáptalan kanonokjának hivatalát töltötte be, amely számos diplomáciai küldetéssel járt Európában. A választófejedelmi egyházi állam létesítésekor Regensburg központtal 1802-től 1805-ig megbízott miniszterelnök-helyettese volt a kormánynak, és 1805/06-ban a német-római császárság jelöltje az alkancellári tisztségre.
Két bátyjának halála után 1808-ban örökölte a családi vagyont Csehországban, és ezért 1810-ben átköltözött Radnicébe Plzeň mellett. Lakhelyéül a Březina-i kastélyt választotta, ahol nagykiterjedésű angol parkot létesített botanikus kerttel, és a továbbiakban kizárólag természettudományos kutatásokkal foglalkozott. Intenzív tudományos tevékenysége 1838-ban bekövetkezett haláláig kereken 80 közleményben csapódtak le, főleg a botanika és a paleontológia tárgykörében. Számos külföldi utazása során jelentős természettudósokkal ismerkedett meg, ezek voltak, többek között: George de Cuvier, Pierre Simon de Laplace, William Buckland, Jöns Jakob von Berzelius, Alexander Humboldt, Lorenz Oken, Ernst Friedrich von Schlottheim, Johann Wolfgang von Goethe és sokan mások. 1815 után Š. rendszeresen foglalkozott paleobotanikai kutatásokkal, és 1820-tól 1838-ig nyolckötetes művet adott ki a történelem előtti növényvilágról. Ezzel a paleobotanika mint új tudományos diszciplína egyik megalapítójának számít.
A természettudományos kutatás tartós elősegítésére Š. 1818-ban megalapította Prágában a mai Nemzeti Múzeumot, amelyet 1838-ig vezetett. A nemzetközi tudományos együttműködést 1814-ben tett javaslatára természettudományos kongresszusok rendszeres szervezésével, amelyeken ő csak 1822-től vett részt, kellene intenzívebbé tenni. A természetvizsgálók és orvosok 15. kongresszusát 1837-ben Prágában rendezte. Š. kiállt a cseh tartományok gazdasági fejlődéséért is, elsősorban a mezőgazdaság és az ipar területén, és megírta a cseh bányászat történetét. Tudományos munkáiért Š. számos európai és tengerentúli tudományos társaság és akadémia tagja lett.