OLSZEWSKI, Karol Stanisław

A tarnówi gimnázium elvégzése után O. 1866-ban kezdte kémiai tanulmányait a Jagelló Egyetemen, Krakkóban. 1869-ben demonstrátor lett, két évvel később pedig Emilian Czyrmiański professzor tanársegéde a kémiai intézetben. 1872-ben állami ösztöndíjat kapott, amellyel átment a heidelbergi egyetemre. Ott Robert Bunsennél és Gustav Robert Kirchhoffnál tanult, és 1872. augusztus 3-án elnyerte a filozófia doktora (bölcsészdoktor) címét. Rövid tanulmányút után Németországban és Ausztriában visszatért Krakkóba, és 1873-ban lezárta habilitációs eljárását. 1815-ben rendes tanárrá nevezték ki, és ebben a minőségben vezette 1915-ig a Szervetlen és Analitikai Kémiai Intézetet.
O. kereken 110 dolgozatot jelentetett meg a gázok cseppfolyósításáról és különböző anyagok viselkedéséről a mélyhőmérsékletek tartományában, valamint további 20-at az analitikai kémia területéről.
1883 februárjában elkezdett – Zygmunt Wróblewskivel együtt – behatóan foglalkozni a gázok cseppfolyósításával. 1883 áprilisában O. és Wróblewski az oxigént és más ún. „permanens” gázokat, mint a nitrogént és szénmonoxidot statikus állapotban a L. Cailletet által tervezett és általuk módosított készülék felhasználásával cseppfolyósították. Erről beszámoltak a Krakkói, a bécsi és a párizsi Tudományos Akadémia ülésein.
1884-ben sikerült O.-nak a hidrogén cseppfolyósítása dinamikus állapotban. Ugyanabban az évben O. készüléket szerkesztett, amely valamely kriogén folyadék 2-3 cm3-ének előállítását tette lehetővé, miután alkalmazták az ún. termikus kulcsot. A készüléknek kaszkádszerű hűtőrendszere volt, amely a hűtőközeg nyomását csökkentette és ezzel a hőmérséklet szükséges csökkentését lehetővé tette. A Jagelló Egyetem gépműhelyében a következő években több mint 200 ilyen cseppfolyósító készüléket állítottak elő, amelyeket egész Európában lehetett értékesíteni.
O. akkor más gázok, mint pl. az ózon, a kénhidrogén, az etán és a propán cseppfolyósításával és dermesztésével is foglalkozott. A Krakkóban O. és Wróblewski által végzett kutatások úttörők voltak a kriogenika (mélyhőmérséklet-kutatás) terén. 1865-ben elérték az addig legalacsonyabb hőmérsékletet, -225oC-t.
1894-ben O.-nak sikerült az argon cseppfolyósítása és dermesztése, 1900 körül pedig a héliummal folytatott hasonló kísérleteket. Ehhez a két gáz mintáit a későbbi Nobel-díjas William Ramseytől kapták.
O.-nak egy további kutatási területe a vízanalízis volt. Ennek nagy jelentősége volt a krakkói vízellátás tervezése során. Dolgozott az elektrokémia és a szervetlen kémia területén is.
1891-ben O. tagja lett a párizsi Tudományos Akadémiának.