FALLER, Karol/Károly

F. 1878-ig a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémián hallgatott kohászatot, és különösen a nem-vas fémekre szakosodott. Ezután a kapnikbányai (Cavnic, Románia) lúgzóműben, a budapesti fémjelező hivatalban, a selmecbányai központi kohászati hivatalban és egyéb kohóművekben (ezüsthuta Selmecbányán, amalgamáló huta Aranyidán {Zlatá Idka}, Szlovákia). 1894-ben a selmecbányai bányászati akadémián dolgozott, 1896-tól rendes tanárként, 1904-től 1913-ig a Fémkohászati tanszéken. F. több kohót látogatott meg Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Norvégiában, Angliában és más országokban, és beszámolt az ott nyert ismeretekről.
Több területen is úttörő munkát végzett. Tanulmányozta a fémek, ötvözetek, kövek és salakok szerkezetét, és erről több beszámolót is írt. Felismerte e szerkezeti anyagok struktúrája metallográfiai tanulmányozásának fontosságát a technikai eljárások számára. F. az elsők közé tartozott, akik metallográfiával (fémismeret) foglalkoztak. Műszaki-gazdasági tanulmányt írt a bauxit-feldolgozásról, az alumíniumoxid-előállítás beruházási és üzemköltségeinek elemzésével. Őrá vezethetők vissza a bauxitnyerés műszaki feltételeinek alapjai a jádvölgyi (Románia) lelőhelyen, és az elektrolitikus alumínium-előállításéi Magyarországon.
Legjelentősebb munkája a négykötetes kézikönyv a nem-vas fémek kohászatáról, amely 1896 és 1904 között jelent meg. A már régebben ismert fémeken (réz, ólom, arany, ezüst, ón) kívül újakkal is foglalkozott, amilyenek az alumínium, az urán és a wolfrám. Munkáiban figyelembe vette magukon a fémeken és előállítási technikájukon kívül a nyersanyagokat, (ércek), a termelőüzemeket, a tűzálló szerkezeti anyagokat, az adalékokat, a köztes termékeket, valamint általában a piro-, hidro- és elektrometallurgiai eljárásokat is.