KARMARSCH, Karl

K. egy szabómester fia volt; kitűnő eredménnyel végezte tanulmányait a bécsi politechnikai intézetben (műegyetem), amelyen 1919-től 1923-ig tanársegéd volt Georg Altmütternél, a mechanikai technológia megalapítójánál. K. már 1821-ben megírta első tudományos monográfiáját és emellett számos műszaki-irodalmi munkát írt különféle folyóiratok számára. Ezután K. elkészítette a rajzokat Altmütter „A Politechnikai Intézet szerszámgyűjteménye” című munkájához és saját „Bevezetés a technológia mechanikus tanaiba” című művéhez. Mind a két munka 1825-ben jelent meg Bécsben. K. pályázatai a Theresianische Ritterakademie (Mária Terézia által alapított Lovagi Akadémia) és a politechnikai intézet tanszékvezetői állásaira nem voltak sikeresek, azonban barátja, Altmütter 1929-ben beajánlotta őt a technológia és kémia tanárának a hannoveri magasabb ipariskolába. 1830-ban K., aki közben már a bölcsészdoktorátust is megszerezte, 1930-ban vezető tanár (Hauptlehrer), majd 1931-ben igazgató és vezető tanár lett a „technológia- és szükség esetén a kémia-szakon” a hannoveri magasabb ipariskolában (később műszaki főiskolán). Ennek szervezetét, tantervét és taneszközeit lényegében ő határozta meg, természetesen figyelembe véve a bécsi példaképet. Mint Almütter Bécsben, K. Hannoverben is megalapozott egy szerszámgyűjteményt. Vezetése alatt az intézet Németország vezető tanintézményei közé fejlődött fel. Az általa történelmi jelenségnek leírt mechanikai technológia széleskörű tudományos munkássága által a műszaki tudományok lényeges ágává vált.
Az intézet tudósaként, tanáraként és szervezőjeként kifejtett működése mellett K. jelentős előmozdítója volt a gazdasági életnek is: Hannoverben alapított egy Iparegyletet, amelynek 1834-től 1875-ig az igazgatóságához tartozott, tudósító és zsüritag volt a bécsi világkiállításon (1873), és szakértőként nemzetközi tekintélynek örvendett. Különös érdemeket szerzett K. a mértékek és súlyok egységességgé tétele, elsősorban a metrikus rendszer bevezetése terén Ausztrában és Németországban.