BALLING, Karel Josef Napoleon

B.-t az erjedés kémiája megalapozójának tekintik, de munkái a 19. században a kémiai technológia más területeire is hatással voltak. Különösen munkamódszere – a rendszeres kutatómunka igénye – gazdagította mind az elméletet, mind a gyakorlatot.
Házitanítóktól kapott oktatás után 1820-ban olyan sikeresen tette le a záróvizsgákat a pilseni gimnáziumban, hogy azonnal lehetőséget nyert tanulmányok folytatására a prágai Politechnikai Intézetben. Nemcsak az összes műszaki alaptantárgyra iratkozott be, hanem az Egyetem számos előadását is látogatta. Tanulmányai után a Politechnikai Intézet először tanársegédként alkalmazta, majd 1835-ben a kémia professzorává nevezte ki.
Cukoripari technológián kívül B. a kohászati kémiáról is tartott előadásokat. 1850-ben analitikai laboratóriumot rendezett be, és ehhez mind előadásokat, mind gyakorlatokat dolgozott ki. Átfogó, erősen a gyakorlati ipari problémákra irányuló eredményei a malátakészítés, a sör- és szesz-, az élesztő, a bor- és ecet-előállítás terén négy kötetben jelentek meg 1845 és 1847 között. Ezek a könyvek Németországban, Angliában és Amerikában is nagy érdeklődést váltottak ki és több kiadást értek meg. Az ipari alkalmazás céljára B. egyszerű cukorfokmérőt szerkesztett, amely tiszta cukoroldatban közvetlenül megadja a százalékos szacharóz-tartalmat. Öblösüvegből készült hengeres úszóból áll, amely nehezékként higanyt vagy ólomsörétet tartalmaz, ellentétes oldalán vékony, skálabeosztású kis tekerccsel. Egy Balling-fok 1% szacharóznak felel meg. B. eljárásokat dolgozott ki a melasz felhasználására a pálinka- és szeszgyártásban, valamint a kalcium-klorid alkalmazására a cukorgyárakban, továbbá foglalkozott a szén fűtőértékének meghatározásával és kohászati olvasztó eljárásokkal.
B. szakmai és pedagógusi tevékenységén kívül népművelési tevékenysége is figyelemreméltó. Számos ipari és kereskedelmi szervezet aktív tagja volt. Az ezen a téren szerzett érdemei alapján számos megtiszteltetésben volt része, különösen kiállítások szervezéséért. Az első világkiállításon, 1851-ben Londonban, majd 1855-ben Párizsban az osztrák-magyar küldöttség elnöke volt. Bár német származású volt, a Cseh Királyság hazafias-ipari Társaságában tevékenykedett, és kiállt a kendertermesztés, valamint a mozdonyok kőszénnel való fűtése mellett. 1864-től kezdve a Politechnikai Intézet két, nyelvi alapon szétválasztott részlegből állt, és 1866-tól kezdve B. az Intézet német tagozatának rektora volt. B. egyébként 1848 óta a Királyi Cseh Tudóstársaság tagja volt, és levelező tagja a bécsi Császári Tudományos Akadémiának.