ZIPERNOWSKY, Károly

Gyógyszerész-segédi kiképzést kapott Kecskeméten, majd 1874/75.től a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányokat. Már egyetemi hallgatóként előadásokat tartott a Magyar Mérnök Egyletben és egy tanulmányát publikálta a Bécsi Tudományos Akadémia „Sitzungsberichten” (beszámoló az akadémiai ülésekről) kiadványában. Első munkahelye az Osztrák Államvasutaknál volt, műszaki rajzolóként. 1878 augusztusában →Mechwart András (Andreas), a Ganz gyár vezetője megbízta egy erősáramú villamossági osztály létesítésével, szervezésével és vezetésével. A gyárban villamos világítási berendezést szerelt az öntödébe, úgyszintén a budapesti Nemzeti Színházba és egyenáramú dinamót tervezett ívlámpák táplálására. Ezután eredményesen foglalkozott váltakozóáramú generátorok fejlesztésével. 1883-ban →Déri Miksával (Max) együtt feltalált egy öngerjesztésű váltakozóáramú generátort**. 1885-ben →Dérivel és →Bláthy Ottó Titusszal közösen szabadalmaztatta a párhuzamos kapcsolású áramelosztó rendszert, amely váltakozóáramú indukciós tekercsek alkalmazásán alapult. Ugyanabban az éveben Z. →Dérí és→Bláthy szabadalmat kapott a zárt vaskörű transzformátorra is, ami előfeltétele volt annak, hogy világszerte váltakozóáramú erőművek épüljenek. A rendszer első bemutatása az 1885 május elsején megnyitott Magyar Országos Kiállítás alkalmával történt. Egy 70 periódusú, 1350V kapocsfeszültségű váltakozóáramú szinkrongenerátor köpenytranszformátorokkal elosztott energiája 1067 izzólámpát táplált.
Ezekkel az alapvetően Z. által kezdeményezett találmányokkal Ganz Ábrahám gyára jelentős helyet szerzett a világpiacon. A továbbiakban Z. kifejlesztette az egyarmatúrás áramátalakítót***, a bajonett-csatlakozású izzólámpa foglalatot, egy egysínű városi villamost a keskeny utcákhoz, aminek azonban csak a modellje készült el (ma Budapesten, a Közlekedési Múzeumban van), és →Dérivel közösen többfázisú áramelosztó rendszert szabadalmaztatott.

„Saját és másokkal közösen szabadalmaztatott találmányok” című munkájában negyven találmány leírását publikálta 1900-ban. Mint Európa egyik legjelentősebb elektrotechnikai gyárának vezetőjét a Budapesti Műszaki Egyetem, a gyakorlati szakemberekkel szembeni kezdeti ellenkezés után, 1893-ban****meghívta az újonnan létesített Elektrotechnikai Tanszék tanszékvezető professzorának. 1924-es emeritus professzori visszavonulásáig munkásságát elsősorban az oktatásnak, az intézet kiépítésének és laboratórium berendezésének szentelte.
A Magyar Tudományos Akadémia 1893-ban Z.-t levelező taggá választotta. 1905-től 1938-ig a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke, utána tiszteletbeli elnöke volt. Z. emlékezetére az Egyesület évente Z.-emlékérmet adományoz.