KANDÓ, Kálmán

K. 1869 július 10-én, Pesten született. A gimnázium után 1888 után tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta, ahol 1892-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. 1893-ban Párizsban, a „Companie de Fives Lille” gyárában számítási módszert dolgozott ki háromfázisú aszinkron motorok tervezéséhez.
1894-ben azt a megbízást kapta a Ganz gyártól, hogy vezesse be az aszinkron motor gyártást. 1895-ben a Ganz cég tervezési osztályának vezetője lett. 1896-tól érdeklődése a villamos vasútvontatás felé fordult. Olasz vasutak sikeres villamosítása után Olaszországban egy Westinghouse alapítású gyár műszaki igazgatója lett. A gyárban Kandó rendszerű villanymozdonyokat gyártottak.
Amikor 1915-ben Olaszország hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, visszatért Budapestre, ismét a Ganz cég munkatársa lett és villanymozdonyok továbbfejlesztésével foglalkozott. 1927-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjának választották. 1928-tól a Budapest-Bécs vasútvonal villamosításával foglalkozott és erre a célra villanymozdonyokat tervezett.
Mivel 1931 január 13-án váratlanul meghalt, sajnos nem érte meg főművének befejezését; 50Hz-es, egy/háromfázisú fázisváltós mozdonyát csak egy évvel később, 1932-ben helyezték üzembe.
A Ganz 1895-ben kezte meg a K. által tervezett aszinkron motorok sorozatgyártását. 1896-tól végzett K. kísérleteket aszinkron gépes motorkocsival amely az áramot két munkavezetékről kapta. 1898-ban kis aszinkron motoros villamost épített Svájcban, Evian les Bains-ben. A motorkocsit egy aszinkron motor hajtotta. 1899-ben elvállalta az olasz Valtellina vasútvonal villamosítását. Ezen a vonalon 1902-ben nyitották meg a forgalmat; a villanymozdonyoknak aszinkron motorojai voltak, két felsővezetékkel, a feszültség 3000V volt. A Valtellina vonal villamosításának sikere után Felsőolaszországban kb. 1800 km vasútvonalat villamosítottak Kandó „olasz rendszerével” (Systema Italiana).
Az első világháború után K. a vasútvonalak villamosításának új koncepcióját dolgozta ki, amely szerint a villanymozdonyokat az országos hálózatról, 50Hz-es, egyfázisú árammal kell ellátni. Ezt az áramot a mozdonyban háromfázisúvá kell átalakítani és azzal aszinkron motorokat kell hajtani.
Korszakalkotó koncepcióját napjainkban is alkalmazzák, csak az áramátalakítás módszere változott meg: forgógépes egyfázisú/háromfázisú átalakító helyett jelenleg félvezetős áramirányítókat használnak. A villanymozdonyok munkavezetékének feszültsége 16kV volt. A fázisváltó állórészét olaj, a forgórészt pedig víz hűtötte. A „Kandó-mozdonyok” vasútvontatási feladatukat a félvezetős áramirányítók megjelenéséig jól megoldották.