* 1877.12.28, Görz, olaszország
† 1959.3.15, Laibach, Szlovánia
A középiskola után N. érettségizett, majd matematikát és fizikát hallgatott Grazban és Bécsben, többek között Ludwig →Boltzmannál. 1905-től 1912-ig a fizika tanáraként tanított az idrijai reáliskolában, 1912-től 1920-ig a Ljubljana-i klasszikus gimnáziumban, azután 1941-ig az ottani műszaki középiskolában. A háború alatt kényszernyugdíjazott M.-et a Ljubljana-i orvosi kar meghívta a kísérleti fizika első professzorává.
Feltalálóként N. alternatív energiával, szeizmográfiával, radioaktivitással, telegráfiával, telefóniával és rádiótechnikával foglalkozott. Mint az aerodinamika iránt érdeklődő ember, Edvard →Rusjan és Franjo Bratina, a repülés úttörői tanácsadójaként működött. →Rusjan tragikus halála után 1911-ben lemondott saját repülési kísérletekről. René Zei barátjával együtt N. 1914 óta egy reakciós víztorpedó, kétlépcsős rakétafegyverek és egy legénység nélküli tengeralattjáró feltalálásán dolgozott, mely utóbbit egy lyukszalagon tárolt program vezérelt. Szabadalmakat kapott N. – többek között – egy relére a drótnélküli hírközlésre (1912-től 1919-ig) és egy elektroncsőre (1914).
