* 1819.3.12, Spišské Vlachy, szlovákia
† 1878.9.14, Ozdín, szlovákia
Vaskohómérnök.
V. 1841-től a selmecbányai (Schemnitz, ma: Banská Stiavnica) Bányászati és Erdészeti Akadémián tanult és első gyakorlati munkahelye a koháryházai (ma: Pohorelá, Szlovákia) vasműnél volt. Trangous Lajos (L'udvovit) bányász-kohász vállalkozó a tehetséges, fiatal mérnöknek átadta a Bártfa (ma: Bardejov, Szlovákia) melletti kőtelepi (ma: Kruzlovská Huta Szlovákia) vaskohó vezetését. 1852-ben V. átvette a betléri (ma: Betliar, Szlovákia) Nádasdy grófi vasmű igazgatói állását.
Ez az üzem egy új, gőzmeghajtású hengermű volt, amelynél barnaszénnel tüzeltek és ezt távolról vezető úton kellett beszállítani és annak idején válságba került. Külföldi útjai után sikerült neki négy éven belül a válságból kikerülni és a termelést növelni. V. létesített egy új nagyolvasztót és átépítette úgyszintén a vasrúd-hengerművet. A műszaki újítások (innovációk) mellett megreformálta a könyvelést és gondoskodott az értékesítésről is.
1856-tól V., mint főfelügyelő, átszervezte a vállalatot Magyarország második legnagyobb bányászati-kohászati vállalatává, a Rimamurányi Vasgyártó Egyesületté. Bevezette a kőszénalapú kavaró-eljárást, mint az új nyersvas frissítési megoldást. Ebben a helyzetében sikerült neki a termelést mind mennyiségileg, mind minőségileg javítani és a gyártási költségeket lecsökkenteni. 1872-től 1874-ig V. vezérigazgatói állást töltött be az 1868-ban alapított „Salgótarjáni Vasfinomító Társaságnál”,amely V. halála után 1881-ben a „Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesüléssel” fuzionált (egyesült). Itt ő jelentős szolgálatot tett a gázkavarás bevezetése és továbbfejlesztése érdekében.
