STEFAN, Jožef

S. gyermekkorát a szegénység, a nehéz testi munka és a szlovén kisebbséghez tartozás határozta meg. A klagenfurti gimnázium kitűnő tanulója és a bécsi egyetem későbbi matematika-fizikaszakos hallgatója (1853-1858) irodalmi téren is intenzíven tevékenykedett, verseket írt szlovén nyelven és cikkeket több újságnak.
Szigorlat és habilitáció után a tudományos munka mellett döntött és állást vállalt a fizikai intézetben. Attól kezdve Bécsben élt és a kutatásnak, tanításnak, valamint a tudományszervező munkának szentelte magát. 1860-ban az Osztrák Tudományos Akadémia levelező, 1866-ban rendes tagjává választotta. 1863-tül kezdve ő volt Ausztria legfiatalabb egyetemi tanára.
Mint a fizikai intézet igazgatója (1866-tól kezdve) az akkori fizika minden ágában dolgozott: mechanika, optika, akusztika, mágnesség és elektromosság. A mechanikában K. Ludwiggal dolgozott együtt a folyadékok tanulmányozásában, és kikutatta a rugalmas rudak és húrok lengéseit. Foglalkozott a folyadékok és gázok diffúziójával, ellentmondott Ernst →Mach téziseinek, és – vele ellentétben – megvédte az anyag atomi felépítését. Az akusztika terén feltalált egy módszert a hangsebesség mérésére gázokban és szilárd anyagokban. 1885-ben mint a Tudományos Akadémia alelnöke elnökölt a nemzetközi „hangolóhang” (normál A) konferencián. Az optikában elsősorban a fény polarizációja, az interferenciák érdekelték, és egy módszer kidolgozása a fény hullámhosszának mérésére.
Legfontosabb hozzájárulását S. a hőtanhoz adta. Kutatta a gázok hővezetőségét, és kidolgozott egy berendezést ennek kísérleti meghatározására. Ez a figyelmét a hősugárzásra irányította. 1879-ben felfedezte a róla elnevezett sugárzási törvényt, amely szerint a fekete test összes sugárzása arányos az abszolút hőmérséklet negyedik hatványával. Az ennek a törvénynek a matematikai képletében szereplő állandót S. állandónak hívják. Ennek a törvénynek a segítségével elsőként számította ki a napfelszín helyes hőmérsékletét kb. 6000 foknak. Mivel Ludwig →Botzmann tanára és elődje törvényét igazolta, ezt gyakran mindkét tudós után S.-Boltzmann törvénynek nevezik. S. és →Boltzmann után a hősugárzás tanulmányozása Max Planckot és Albert Einsteint is további felfedezésekre ösztönözte.
S., későbbi éveiben elsősorban az elektromossággal és a mágnességgel foglalkozott. Fontos adalékokkal szolgált a termodinamikához és Európában egyik elsőként igazolta a Maxwell elméletet. Az elektromos vezetés körüli vitában egy még máig is róla elnevezett egyenletet használnak a „szkinhatásra” (bőrhatás).
Tudományelméleti munkája mellett S., mint termoelektromos motorok és az elektromágnesek teljesítménycsúcsa meghatározásának feltalálója, továbbá szervező is tevékenykedett. 1883-ban S. társ-alapítója volt az Elektrotechnikai Egyesületnek Bécsben, 1886-ig pedig elnöke is. Az egyesület máig adja kitüntetésként az elektrotechnika elmélete és gyakorlata terén elért kimagasló eredményekért az S.-érmet. Ugyancsak 1883-ban elnökként vezette a tudományos bizottságot a bécsi nemzetközi elektromos kiállításon. Akkor a bécsi egyetemen a világ egyik legjobban berendezett fizika-laboratóriuma élén állt, tekintélyes tudósok nemzetközi csapatával, akik – többek között – kidolgozták a modern elektrotechnikai méréstechnikát. S. utolsó munkája az elektromágneses hullámokkal foglalkozó tanulmány volt. Azokhoz a tudósokhoz tartozik, akik még szakmájuk minden területét uralták. S.-t az osztrák fizikus-iskola megalapítójának tekintik, amely iskola Ausztria-Magyarország összes utódállama szempontjából fontos volt. Róla nevezték el a legjelentősebb szlovén fizikai intézetet Ljubljana-ban.