* 1873.12.11, Veldes, Szlovénia
† 1967.5.22, Laibach, Szlovénia
A Ljubljana-i gimnáziumban letett érettségi után P. 1894-től matematikát, fizikát és asztronómiát hallgatott a bécsi egyetem bölcsészkarán. Tanulmányait 1898-ban disszertációval fejezte be a differenciálegyenletek tárgyköréből. Differenciál- és integrálegyenletek, valamint a potenciál- és függvényelmélet lettek aztán P. fő munkaterületei. Rövid ideig tartózkodott Berlinben és Göttingában továbbképzés céljából, majd 1902-ben magántanárként kezdett dolgozni a bécsi egyetemen. 1906-ban tanársegédként átment a bécsi műszaki főiskolára,, egy évvel később pedig a Tschernowzy egyetem nevezte ki rendkívüli, majd a következő évben rendes tanárává. 1908-ban publikálta P. saját önálló megoldását a „Riemann-problémának”; erre a célra dolgozta ki az ún. „P.-képleteket”, amelyekkel a szinguláris integrálegyenletek elméletét alapozta meg. 1911-ben tette közzé legfontosabb művét az integrálegyenletekről („Potenciálelméleti vizsgálatok”), amiért Lipcsében Jablonski herceg tudományszövetségének díját kapta.
A következő évtizedekben P. elsősorban a tanításnak szentelte magát. Az I. világháború alatt politikailag megbízhatatlannak tekintették, 1917-ben kényszerköltöztették Morvaországba, de bécsi barátok befogadták. A háború vége után visszatért Veldesbe és kinevezést kapott az újonnan alapított Ljubljana-i egyetemre a matematika professzoraként. Ebben az állásban maradt az 1957-ben bekövetkezett emeritálásáig. Kollégái 919/20-ban első rektorrá választották. P. tagja volt a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának, 1938 óta pedig a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémiának. 1957-ben a Bajor Tudományos Akadémia Münchenben levelező tagjává választotta.
