WERNDL, Joseph

Mint a Steyr-művek megalapítója, amely Steyr városának fejlődését a 19. és 20. században döntően befolyásolta, W. a 19. század második fele egyik legjelentősebb vállalkozójának számít Ausztriában. A steyri Wehrgrabenben fegyveralkatrészeket előállító üzemet működtető Leopold és Josefa Anna W. házaspár összesen 16 gyermeke közül másodiknak született W. régi steyri kovács-családból származott. Csak 10 évvel születése előtt állította át apja a valahai, szerszám-előállításra szolgáló fúró-kovácsműhelyt fegyveralkatrészek előállítására.
Hatévi iskolalátogatás után W. először puskaművességet végzett Bécsben, azután még Steyrben tanulta meg a reszelőkészítés mesterségét.
Összetűzések apjával eltérő munkamódszerek és modernizációs elképzelések miatt, mindig újra elkergették a fiút hazulról, mivel az együttműködés lehetetlennek látszott. Kiterjedt vándorutak egészen Prágáig és Thüringiáig vitték. Az önkéntes katonai szolgálatnál a cs. és k. fegyvergyárban Bécsben kibővíthette ismereteit, és egy utazás alkalmával Angliába és Amerikába (1852/53?) állítólag a legmodernebb gépekkel ismerkedett meg a fegyvergyártáshoz. Minden ilyen tapasztalat azonban csak jobban eltávolította konzervatív apját, aki az üzem modernizálását határozottan ellenezte.
1854-ben W. végleg letelepedett Steyrben és először saját köszörűsműhellyel tette magát önállóvá. Apja hirtelen halála 1855-ben hozta meg a döntő fordulatot. W. átvette a szülői üzemet, amelyet először anyjával együtt vezetett tovább. Még egyszer elutazott 1963-ban (májustól augusztusig) az Észak-amerikai fegyveripar központjaiba, Hartfield/Conn.-ba és Springfield/Mass.-ba. Vele utazó üzemvezetője, Karl Holub tovább maradt az USA-ban és megszervezte számos speciális szerszámgép megvásárlását. Ezen a műszaki alapon alapította W. öccsével a „Josef und Franz W. & Comp., Waffenfabrik und Sägewerk” (Josef és Franz W. & Tsa., Fegyvergyár és Fűrészüzem) céget. 1869-ben pedig a családi vállalkozást „Österreichische Waffenfabriks-Aktiengesellschaft” (Osztrák Fegyvergyár Rt)-vé, a Steyr-Művel előfutárává alakította, amelynek haláláig vezérigazgatója maradt.
Modern gépek felállításával, az üzem teljes átszervezésével, komplett fegyverek gyártásával fegyver-alkatrészek helyett és a Wehrgrabenben nagyobb ingatlanok felvásárlásával sikerült neki egy évtizeden belül a családi vállalkozást a Monarchia egyik legnagyobb fegyverkezési vállalatává kiépíteni.
Az 1860-as évek közepén W. Karl Holubbal közösen kifejlesztett egy új hátultöltő puskát, amelyet W.-puskának neveznek és amely egyszerű kezelhetőségével, gyors tüzelésével, valamint célszerű védőfedeles závárjával (Tabernakelverschluss) tűnt ki. A Poroszország ellen elvesztett háború 1866-ban, amely az addig Ausztriában használt elöltöltős puskák hátrányát a Poroszország által használt hátultöltősökkel szemben világosan kimutatta, az osztrák hadsereg újra-felfegyverzéséhez vezetett. Ebben az újonnan kifejlesztett W.-puska mellett döntöttek.
A 80 000 elöltöltősnek hátultöltőssé alakítására szóló megrendelést egy nagy megrendelés követte 250 000 darab új puskára, valamint megrendelések az európai és Európán kívüli külföldről. Evvel az alapkő Európa egyik legnagyobb fegyver (puska)-gyára számára már le volt rakva.
Egy, az 1880-as évek elején bekövetkezett gazdasági visszaesést a puskagyártásban W. kevés sikerrel próbálta más vállalkozásokkal kivédeni, többek között elektromos izzólámpák, dinamók és motorok gyártásával. 1884-ben nyította meg az „Első elektromos kiállítást” Steyrben.
Egy új ismétlőfegyver kifejlesztése Josef →Mannlicher által, és az osztrák hadsereg ezzel kapcsolatos újra-felfegyverzése az 1880-as évek közepén új lendületet hozott a puskagyártásba, úgyhogy W., 1889-ben bekövetkezett haláláig közel 9000 ezer munkást tudott foglalkoztatni. A szülői üzem, amelyet 450 munkással vett át, vezetése alatt nemzetközi tekintéllyel bíró nagyvállalattá alakult.
1853-ban vette feleségül W. Heindl Caroline-t, egy tekintélyes késgyáros lányát. 1880-ban szülővárosában, Steyr-ben díszpolgárrá választották és kitüntették az osztrák (vaskorona?)rend III. osztályával, amely nemesi rangra jogosította. W. azonban lemondott a nemesi rangba emelésről.
A sikert, amely az üzleti életben osztályrészéül jutott, a magánélet megtagadta tőle. Ellenkezőleg, W.-nek számos sorscsapást kellett elviselnie. Amikor 58-évesen hirtelenül meghalt, feleségét és hat gyermeke közül négyet már elvesztett. Halála után két tülélő lánya „született von W.”-ként nemesi rangot kapott. 1894-ben, halála után öt évvel Steyr sétányán emlékművet állítottak neki, amelyet Viktor Oskar Tilgner tervezett.