STEPLING, Joseph

S. apja eredetileg Vesztfáliából származott és a regensburgi császári követségen volt titkár, de fia születése után hirtelenül meghalt. Az anya ezután a fiúval szülővárosába, Prágába tért vissza. S. a jezsuita latin iskolába járt a Malá Straná-n, de gyenge szervezete miatt nem vették fel akkor a jezsuita rendbe. Ezért filozófiát tanult és már 17 éves korában kiszámította a prágai holdfogyatkozás idejét: 1733. március 28. Ugyanabban az évben sikerült neki a felvétel a jezsuita rendbe Brno-ban. 1735-től 1738-ig az Olomouc-i jezsuita kollégiumban, majd ezt követően Grazban tanult. Itt elkezdett Leibnitz-cel és matematikájával foglalkozni Christian von Wolff könyvében.
Teológia-tanulmányainak megkezdéséig Prágában (1743) matematikát és fizikát tanított jezsuita iskolákban. 1745-ben a Klementinumban végzett kísérletéről egy villamosvezetékről egy 800 m hosszú láncon keresztül, kortárs beszámolók adnak felvilágosítást.
A teológiai tanulmányok befejezés után, 1747-ben kezdett – a rend tagjai számára tartott matematika- és fizika-oktatás mellett – csillagászati, meteorológiai és geofizikai megfigyelésekkel foglalkozni. Az 1721-ben elkészült Klementin-tornyot 2000 guldenért obszervatóriummá építtette át, amelyet a legfontosabb műszerekkel szerelt fel. 1752-től kezdődtek rendszeres feljegyzései a légnyomásra, hőmérsékletre és csapadékokra vonatkozóan, amelyeket a továbbiakban kiadtak és megalapozták a megszakítás nélküli klímafigyelés hagyományát Prágában.
Gerard van Swieten egyetemi reformja után S. 1752-től betöltötte a filozófiai tanulmányok igazgatójának állását. Akkor S. már számos nemzetközi tudóssal állt kapcsolatban. Többek között levelezett a Hallében élő protestáns Christian von Wolffal és Leonhard Eulerrel. Bár a jezsuiták ragaszkodtak az arisztotelészi szkolasztikus hagyományhoz, S. a bolygók mozgásáról a Newton-i elveknek megfelelően vitázott Wolffal. Mint az arisztotelészi tanok elvetője S. a Ruđer →Boškovic-féle filozófiát is elvetette. Szorgalmazta Newton elveinek kiadását tanítványa, Jan Tesánek által (1728-1788), aki terjedelmes kommentárban Newton fizikájának igazolására már differenciál- és integrálszámítást alkalmazott (1785). Ehhez S. rakta le az alapokat oktatásával és az infinitezimális számítás tankönyvének kiadásával (1765).
S.-t a villámhárító első propagandistáihoz lehet számítani, és valószínűleg ismerte a Prokop →Diviš-féle földelt villámhárítót 1754-ből. 1770-ben felkérte őt a Morva Királyság hazafias-gazdasági társasága, hogy bírálja el Johann Albert Heinrich Reimarus írását, melyben a villámhárító egy első megvalósításáról van szó Hamburgban. Állásfoglalásában S. felhívja a figyelmet a gömbvillámra és az indukált feszültség másodlagos hatásaira.