SABLATNIG, Josef

Az elemi és a reáliskola elvégzése után S. gépészetet hallgatott Grazban, majd elektrotechnikát Brno-ban, és végül is a műszaki főiskolán doktorált Bécsben. Már fiatalkorúként elkezdett érdeklődni a repülés iránt és 1903-ban vitorlázó repülőt épített, amelyet egy autó húzott fel a magasba, hogy azután siklórepülésben visszaereszkedjék a földre. Jómódú apja – foglalkozására nézve mészáros – tanulmányai sikeres lezárása alkalmából pénzt ajándékozott neki egy repülőgépre. Ezzel a pénzzel felszerelkezve, S. 1909 késő őszén felkereste a Wright testvérek repülővállalatának fiókját Johannisthalban Berlin mellett, ahol szert tett egy repülőgépre és elmagyaráztatta magának a repülés alapjait. A sikeres doktorátus után R. barátjával, a freiburgi Oskar Heimmel egy sor repülőtalálkozót szervezett, többek között Görz/Goriziában (Olaszország), ahol az első szlovén repülővel, Edvard →Rusjannal együtt lépett fel. Mind Heim (1910), mind →Rusjan (1911) lezuhant és meghalt, S. viszont az 1911. augusztus 9-ről 10-ére végrehajtotta az első éjszakai repülést Ausztriában. Az 1911-es és 1913-as évben több magassági rekordot állított fel, miközben öt utas is vele repült. 1911-ben a bécsújhelyi Autoplan Művek műszaki vezetője és főpilótája lett, és a repülőgép konstrukcióra összpontosított. Azonban sem az osztrák, sem a német légierő nem vette meg 1913-ban az igazolhatóan sikeres „Vindobona” repülőgépét. Röviddel a háború kezdete előtti időkig saját konstrukciójú sportrepülőgépével találkozókon hurkokat és „háton fekvő” repüléseket mutatott be. Az első világháborúban a német légierőhöz jelentkezett, amely akkoriban még inkább konstruktőröket vett fel, mint pilótákat. Ezért 1916-ban Berlinben megalapította az „S-repülőgépek” vállalatot, amely a háború végéig 167 saját konstrukciójú hadirepülőgépet („SF 1-8” jelzéssel) és 65 licencgyártásút – nagyrészt felderítő vízi repülőgépet – szállított le.
A háború után S. „P 1” jelzéssel az egyik legelső utasszállító repülőgépet építette meg, és 1919-ben az első, államok közti repüléseket teljesítette Közép-Európában. Az előbbiből fejlesztett „Sab P III” két pilótának nyújtott helyet nyitott, és 6 utasnak zárt fülkében. Az érdeklődés ez iránt a repülőgép iránt nagy volt, tengerentúlról is, de a szankciók megakadályoztál a további terjeszkedést. Ezért S. a belföldi közlekedésre összpontosított Németországban, és ösztönzésével a kisebb légitársaságok egyesítésére egy nagyobb légi-közlekedési vállalatba az 1926-ban megalapított Lufthansa előre elgondolója volt. A második világháború alatt S. nem volt hajlandó részt venni a nemzeti szocialista fegyverkezési iparban, 1945-ben szovjet fogságba került és valószínűleg egy táborban halt meg.