RESSEL, Josef

Mint Chrudim kelet-cseh kisváros útvámszedőjének fia, R. a linzi gimnázium tanulója volt, amelyet kitüntetéssel végzett be. A tüzériskolát három év után egészségi okoknál fogva abba kellett hagynia. Ezután 1812-től 1814-ig a bécsi egyetemen műszaki-természettudományos tárgyakat hallgatott. A technika iránti érdeklődéstől R. egész életében nem szabadult. Anyagi nehézségek miatt abba kellett hagynia egyetemi tanulmányait és császári ösztöndíj segítségével elvégezhette a cs. és k. Erdészeti Akadémiát Mariabrunnban Bécs mellett. 1817. március 16.-án lépett szolgálatba körzeti erdészként Alsókrajnában. További szolgálati kötelezettségei 1848-ig Ljubljana-ig, Trieste-ig és Velencéig juttatták el.
Erdészként R. erdősítési terveket dolgozott ki a Karszt számára, és térképeket készített, valamint becsléseket az összes, gondjaira bízott területről, főleg a Trieste- és Ljubljana-környéki erdőkről. Ugyanígy szabályozási és betelepítési terveket dolgozott ki az elmocsarasodott Narenta-deltára, terjedelmes gazdaságossági számításokkal. Szerénynek mondható állami fizetése ellenére R. még időt és anyagi eszközöket talált, hogy számos műszaki ötlettel foglalkozzék, mindenek előtt az archimedészi csavar alkalmazásával hajók meghajtására. Ez az ötlete már bécsi tartózkodása alatt is megvolt. Az első kísérleti propeller 1837 februárjára készült el, és R. megkapta a privilégiumot a hajócsavarra. Célját 1829 őszén érte el a „Civetta” hajó próbaútjával Trieste-ben. Ez sajnos nem volt sikeres, mivel a gőzvezetéknek egy rosszul forrasztott csöve eltört, és a meghajtás néhány százméternyi út után felmondta a szolgálatot. A gépet Johann Fichtner építtette a St. Stephan of Leoben (Ausztria) öntőműben. A csavar a próbát alapvetően kiállta és R. a továbbiakban javítási terveken dolgozott, amelyek főleg a gőzgépet érintették. A hajócsavart a hosszanti tengelyen forgathatóan akarta a hajó farán elhelyezni, és így a hajót evezők nélkül kormányozni.
Ezen túlmenően R. privilégiumokat kapott nem kevesebb mint 10 műszaki tervre, közte egyesek különféle présekre és gőzgépekre vonatkoztak, egy a súrlódás- és kenésmentes csapágyakra – a mai gördülő- és golyóscsapágyak.
A hajóépítés terén a csökkenő mennyiségben rendelkezésre álló tölgyfa helyettesítésére a bordázathoz vasat javasolt, ami egy akkor még teljesen új ötlet volt. A tengerhajózásra és a tengeri áramlatokra vonatkozó értekezések, valamint egy új busszola (tájoló) egészítették ki R. érdeklődését a hajózás iránt
1821-ben jött létre a pneumatikus (atmoszférikus) levélposta, amelyet 1827-ben fejlesztett tovább, és 1847-re érlelt ki. Ez megfelel a mai csőpostának. A kémia területén újfajta szappan-előállítási eljárást, gőzgépek számára vegyi fűtést és egy készüléket fejlesztett ki festék- és cserzőanyagok kivonására növényekből. Függőleges árbocú szélmalmokkal, amelyek a szél irányától és erősségétől függetlenül lehettek mozgásban, R. a Nilus mindkét partjának fennsíkjait óhajtotta öntözni.
R. élete végéig hiába küzdött a hajócsavar találmány prioritásáért, amely Franciaországból és Angliából kezdte meg diadalútját. 1857. október 9-én éjjel halt meg egy szolgálati út alkalmával a Ljubljana-i Bavarski dvor fogadóban tífuszban.