* 1754.3.26, Laibach, Szlovénia
† 1844.1.28, Bécs, Ausztria
A jezsuita gimnáziumban már tanára, Gabriel Gruber felkeltette S. érdeklődését az építő- szakma és különösen a vízépítés iránt. 1777-től 1779-ig a folyami csatornák építését tanulmányozta Hollandiában és a Rajna-vidéken. Ezekre a tapasztalatokra támaszkodva Ljubljana-ban összegyűjtött egy csoport fiatal, tehetséges mérnököt – köztük Jurij →Vega matematikust – akikkel részletes építési terveket dolgozott ki utak és csatornák építésére. S. a Gruber által alapított rajziskolát is vezette, koordinálta az útépítést, és mint a Folyók Hajózhatóvá Tétele Navigációs Bizottságának tagja, később vezetője, többek között a Száva hajózhatóvá tételét is a horvát-szlovén határig.
Amikor 1796-ban társaság alakult egy csatorna építésére Bécsből Magyarországon és Szlovénián keresztül Trieste-ig, S. kapta a megbízást a tervezésre, amelyet összekapcsolt a Ljubljana körüli mocsárvidék kiszárításával. 1799-ben családjával Bécsbe költözött, ahol átvette a Bécs-Lajta és Bécs-Schottwien („Bécsújhelyi Hajócsatorna”) csatornák építésének vezetését. Az 1804-től hivatali állásban lévő S. 1810-ben általános tervet terjesztett elő egy hajóútvonalra Bécstől az Adriáig. Bécsben S. úttervezésekkel és építészeti tervekkel is foglalkozott. Így többek között a Politechnikai Intézet főépületének terveit (Karlsplatz, Bécs) is ő szállította, és vezette az építkezést 1815-től 1818-ig.
