MADERSPERGER, Josef

Szabómester fiaként M. apjánál tanulta a szabómesterséget. Néhány vándorév után mint legény 1790-ben Bécsben telepedett le, ott 1799-ben letette a polgáresküt, és 1806-ban feleségül vette Katharina Hahn kalaposnőt, aki egy Giessen melletti faluból származott.
Egész életében foglalkoztatta M.-et egy jól használható varrógép létrehozása. Egy első, nem fennmaradt modellje kéthegyű tűvel, amelynek középen egyetlen foka volt, 1807/08-ban készült el. A neki erre 1815-ben adott privilégium három év alatt megszűnt, mert a szükséges díjakat nem tudta fizetni. A privilegiumok intézményétől ösztönözve, M. 1817/20 között még három további modellt épített, amelyek újságcikkekből és rajzokból ismeretesek. Ezután kereken két évtizedre elapadnak a hírek, és úgy tűnik, M. először a több nyereséget hozó szalmakalap készítés felé fordult.
Az első bécsi iparkiállítás alkalmából, 1835-ben M. gépen varrt anyagokkal ismét a nyilvánosság fényébe került. Az 1835 előtt épített gépéből csak az ún. „Nähhand” (tűtartó) maradt fenn a Műszaki Múzeumban. A gép teljes felépítését egy 1841-ből származó nyomtatott leírásból lehet rekonstruálni. Nem az anyag mozgott a varrófejhez képest, hanem ez mozgott egy kereken két méter hosszú állvány szánján. A két tű, hegyén a fokával alulról szúrta át az anyagot. Az ezáltal képződött két hurkon keresztül kézzel, egy harmadik tűvel egy láncfonalat húztak, és a tűtartó elfordításával a hurkokat összesodorták. Mai definíció szerint kettős kivarró (steppelő) szúrásról volt szó két alul lévő tűfonállal és egy felül lévő horogszállal (Greiferfaden).
M. ezt a gépet 1839-ben a bécsi politechnikai intézetnek ajándékozta és 1841-ben az Alsó-ausztriai iparegylettől bronzérmet kapott, azonban kilenc évvel később teljesen elszegényedve halt meg a bécsi szegényházban.
Az 1843-as évből még ismeretes a terve, mely szerint a tűtartót végtelenített kivarró (steppelő)-automatává fejleszti tovább, gépesített nyílberendezéssel (?). A támogatás és a piac hiánya, valamint műszaki problémák voltak – többek között – felelősek a kudarcért. 1846-ban Elias Howe az USA-ban varrógépet szabadalmaztatott, amelyet az 1850-es években Isaac Merrit Singer és mások nagy számban adtak el.