PRECHTL, Johann Joseph von

Mint alapítóját és első igazgatóját a bécsi Politechnikai Intézetnek P.-t az ausztriai műszaki képzés úttörőjének tartják. 1778-ban mint Johann Bartholomäus Friedrich P. és Anna Maria Brunner harmadik gyermekeként született. Apja faktor volt egy hercegi würzburgi vasolvasztóban Bischofsheimben Fulda mellett, 1785 óta városi írnok Stadtlauringenben. A gimnázium után P. 1796-tól 1801/02-ben Würzburgban filozófiát, teológiát és jogot hallgatott. 1802-ben Bécsbe ment, hogy a birodalmi udvari tanácsnál töltse gyakorlati idejét, azonban már 1803-ban állást vállalt mint udvarmester és nevelő Johann Taaffe birodalmi grófnál Brno közelében.
Itt írta humanizmustól átitatott pedagógia munkáját „A nevelés hibáiról” címmel (1804). Brno-ban ezekben az években ismerkedett meg P. Christian André természetkutatóval, akinek lányát 1809-ben elvette, valamint gróf Hugo Salm-Reifferscheidt-tel, a Blansko- i öntöde és a Raitz-i cukorgyár tulajdonosával. 1811 és 1823 között a P. házaspárnak összesen kilenc gyermeke született.
Ugyanabban az évben, 1809-ben Brno-ban elérte II. Ferenc császár meghívása, hogy Trieste-ben reálakadémiát létesítsen és annak szervezését és vezetését vegye át. Mielőtt azonban ezt az állást ténylegesen elfoglalhatta volna, Trieste-t 1809 októberében a schönbrunni béke értelmében le kellett adni. Bécsbe visszatérve, P. 1810-től 1814-ig a Szent Anna reáliskolában tanított természetrajzot, kémiát és fizikát, valamint [textil]festést és kartonnyomást. A természettudományos és műszaki szakokkal való foglalkozásnak erre az idejére esett P. megbízatása is az alapítandó bécsi Politechnikai Intézet előkészítő munkálataira, miután az udvari kamara elnökéhez benyújtott egy szervezési tervet.
Prágában Franz Joseph →Gerstner ellenállása ellenére 1814 decemberében P. elérte, hogy kinevezzék a Politechnikai Intézet első igazgatójává, ahol 1815 novemberében megindultak az előadások. P. legfontosabb teljesítménye az volt, hogy megfogalmazta és keresztülvitte az intézet 1817-ben engedélyezett fő szervezeti tervét, amely intézet a mai Műszaki Egyetem elődje. Az iskola üzemére nézve a központi elgondolás „a tanítás szabadsága” volt. Karl →Karmarsch-sal és Ferdinand →Redtenbacher-rel, akiket bécsi tanulmányaik után iskola-alapítóként Hannoverbe és Karlsruheba neveztek ki, a határozottan P. kézjegyét viselő technológiai iskola külföldön is hatékony volt.
Igazgatóként P. 1819-től 1839-ig „A cs. és k. Bécsi Politechnikai Iskola Évkönyvei”-nek 20 kötetét adta ki, és tudósként 130 és 1854 között ugyancsak 20 kötetben a „Technológiai Enciklopédiát”, az egyik legfontosabb adattárat a 19. század első felének technikájához. P. gyakorlatilag is tevékenykedett, és Johann Arzbergerrel együtt 1816-ban bevezették a kőszén-alapú gázvilágítást az intézetbe. 1823-ban bemutatott egy újfajta hordozható légnyomás-magasságmérőt (baroszkóp).
P. alapító tagja volt a császári Tudományos Akadémiának Bécsben (1847) és 1849-ben, igazgatóként való nyugdíjazása alkalmából a lovagi rendbe emelték.