PUHAR, Janez

A gimánzium után P. eredetileg festészetet akart tanulni, de édesanyja kívánságára teológiára iratkozott be, és 1838-ban pappá szentelték. Káplánként különböző szlovéniai plébániákon működött. Mivel az egyház nézőpontjából túl sokat foglalkozott világi dolgokkal, nem kapott soha saját plébániát.
1839-ben kezdett P. fényképezéssel, különösen fotokémiával foglalkozni. 1842-ig kidolgozott egy saját fényképészeti eljárást, amelynél valamely átlátszó anyag megválasztása alapként döntő volt, és ezzel megnyílt az út a még nem előhívott, reprodukálható technológia előtt. Az üveglemezre felvitt kénréteget néhány másodpercre jódgőzöknek tette ki. A fényképezőgépben (camera obscura) az így előkészített lemezt 15 s és 1 perc közötti ideig világította meg, miközben egyidejűleg higanygőz is hatott a lemezre. Ebben a szakaszban a lemezen halvány képnyomok jelennek meg, és amikor P. ezeket még brómgőznek is kitette, rövid idő alatt kialakult a kép. A rögzítéshez (fixálás) alkoholt használt.
Az egész eljárás egy camera obscurában játszódott le, és 5-8 percig tartott. Az átlátszó negatívot az üveglemezen bizonyos szög alatt és sötét háttér előtt pozitívként lehetett szemlélni. P.-től 10 fénykép maradt fenn, köztük két önarckép; mindnek a műszaki színvonala és művészi értéke magas.
P. a találmányát 1843-ban újságokban tette közzé Ljubljana-ban és Grazban. 1848 és 1853 között mint elismert és sikeres feltaláló élt Veldesben. Itt új módszereket fejlesztett ki a papírra való fényképezéshez. Ezzel P. értékes előmunkálatokat végzett az üveglemez-negatívok átmásolásához papír-pozitívokká.
Mivel P. az eljárását nem szabadalmaztatta, 1847-ben Franciaországban Joseph Nicéphore Niepce szabadalmat kapott az üveglemez-fényképezésre. Ezen nem tudott már segíteni P. beszámolója a Tudományszövetség előtt Ljubljana-ban, 1849-ben, amelyben rámutatott saját találmánya (1842) elsőbbségére. Mindenesetre kapott a párizsi Mezőgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Akadémiától egy diplomát mint „Az üvegre fényképezés feltalálója”.
1851-ben P. részt vett a londoni világkiállításon, ahol fényképeit kitüntették, azután az 1852-es New York-i iparkiállításon is bemutatta ezeket. A maró vegyszerekkel (kén, halogének és higany) végzett állandó munka miatt P. utolsó éveiben tüdőgyulladásban szenvedett. Hozzájárulását a fényképezés korai történetéhez csak a 20. században fedezték fel újra.