MARCI, Jan Marek

M. cseh iskolába járt Litomyšl-ben, és a latin tanulmányokat a Jindřichủv Hradec-i jezsuita gimnáziumban és az Olomouc-i egyetemen végezte. Mint a filozófia magisztere, 1622-től 1625-ig a prágai egyetemen orvoslást tanult. A prágai egyetemmel azután egész életében kapcsolatban maradt. 1626-ban az orvostudomány rendkívüli, 1630-ban pedig rendes tanárává nevezték ki, 1638-tól 1664-ig az orvosi kar dékánjaként, 1662/63-ban pedig rektoraként működött. M. az országos higiénikus (kb. tiszti-főorvos) tisztségét is betöltötte, császári tanácsos volt, és III. Ferdinánd, valamint I. Lipót udvari orvosa.
M. első munkái a neurofiziológiának (epileptológiának) és az embriológiának voltak szentelve. Ezekben William Harvey néhány későbbi munkájához közelített, amelyek az emlősök szaporodásáról szóltak. Széleskörű érdeklődésével a fizika, kémia, alkímia, csillagászat és hermetizmus iránt M. poliglott (soknyelvű) barokk tudósnak számít. Mint orvos a természetes módszereket és kezeléseket, a test edzését és az egészséges táplálkozást népszerűsítette.
Az orvostudomány fejlesztésében szerzett érdemei mellett M. az első cseh fizikusként ismert, aki Galileo Galilei tanaira támaszkodott. A „De proportione motus” című munkájában 1639-ből foglalkozott a mechanika alapismereteivel, mindenek előtt a szabadeséssel, az ingamozgással és a rugalmas testek tulajdonságaival. M. először különböztette meg világosan a rugalmas, a rugalmatlan és a törékeny testek viselkedését, és ezzel az anyagtulajdonságok ismeretéhez is hozzájárult. „Thaumantias. Liber de arcu coelesti” című terjedelmes monográfiájában M. 1648-ban az optika problémáit tárgyalta, többek között a fény visszaverődését és törését, a szivárvány keletkezését, és az első közlést tette a fénydiszperzió megfigyeléséről hajlítási jelenségek során, kis nyílásokon való áthatoláskor és kis akadályok megkerülésekor. Erről saját kísérletek eredményeit foglalta össze, amelyekkel kimutatta, hogy a fény különböző színes sugarai különböző törési szögekhez tartoznak, és hogy ezek a színes sugarak egy további prizmán áthaladva már nem bomlanak szét.
Csak az újabb idők méltányolták M. tudományos munkáit a fiziológia, a testek ütközésének elmélete, az optika és a spektroszkópia terén. A 30 éves háború idején mind a cseh társadalomban, mind európai viszonylatban fennálló viszonylagos elszigeteltsége ellenére, M. korának tudományos munkáit az egzakt természettudományok korának hajnalán befogadta.