CZOCHRALSKI, Jan

A Kcynia-i tanári szeminárium gyakorlóiskolájának elvégzése után A Hebrands gyógyszertárában és drogériájában kezdett dolgozni Berlinben, 1906-ban átment a Kunheim & Co. cég laboratóriumába, Berlin-Niederschönewelde-ban, és 1907-ben az Allgemeine Eletrizitätsgesellschaft (AEG) konszern laboratóriumába Berlinben. 1908-ban mérnöki oklevelet kapott a Berlin-Charlottenburg-i műszaki főiskolán. Azután a vasércek és más fémek tisztaságának ellenőrzőlaboratóriumát vezette, ahol a fémeket és ötvözeteiket a gyártás különböző fázisaiban is vizsgálták. 1917-ben kezdett a Metallurgische Gesellschaft A. G. (Kohászati Rt.)-nél dolgozni a Majna melletti Frankfurtban, ahol kutatólaboratóriumot rendezett be az alumíniumötvözetek mechanikai és elektromos tulajdonságainak kémiai és fizikai vizsgálatára. Az általa ebben a laboratóriumban végzett munkák világszerte elismerést szereztek neki. 1919-ben egyik alapítója volt a Deutsche Metallkundliche Gesellschaft-nak (Német Fémtani Társaság), és 1824-ben elnökhelyettessé választották.
1928-ban C., Ignacy Mościcki lengyel köztársasági elnök meghívására egyszer s mindenkorra visszatért Lengyelországba. Kivételesen megadták neki a lengyel állampolgárságot, mivel a német kormány nem értett egyet azzal, hogy C. lemondjon német állampolgárságáról.
Német szabadalmainak köszönhetően vagyont szerzett magának, amely lehetővé tette háza kiépítését szülővárosában, Kcynia-ban. Azon kívül jelentős összegeket ruházott be a lengyel iparba, és tőkéje egy részét szociális célokra szánta.
1929-ben professzori állást kapott a varsói műszaki főiskola vegyészkarának kohászati és fémtani tanszékén, és megkapta a főiskola tiszteletbeli doktori címét (Dr. h. c.). C. szoros kapcsolatokat ápolt a Kémiai Kutatóintézettel, ahol igen hatékonyan működő kohászati osztályt szervezett.
1930-ban a varsói műszaki főiskola vegyészkarán a fémkohászat és fémtan rendes tanárává nevezték ki.
1933-ban a Fémkohászati és Fémtani Intézetet vezette, és a védelmi minisztériummal szorosan együttműködő Metallurgiai és Fémtani Intézetet. Meghívták a minisztérium műszaki tanácsosának is. 1932-ben egyike lett a Katonatechnikai Egyesület megalapítóinak, amelynek 1932-től 1935-ig vezetője volt.
C. egyik legfontosabb eredménye volt a fém-egykristályok nyerésének kidolgozása (1916), amelyet később tökéletesített. Az eljárás azon alapult, hogy – a folyékony fázis hőmérsékletét a dermedési hőmérséklet közelében tartva – az egykristályt pontosan meghatározott sebességgel bemártották és kiemelték a kristályfelület saját tengelye körüli egyidejű forgatással, miközben a megolvadt és spektroszkópiailag tiszta egykristályban kristálymag képződött, amelynek kémiai összetétele azonos volt az egykristályéval,.
Ez a módszer lehetővé tette különböző fémek és ötvözeteik nagy egykristályainak előállítását. A tömeggyártásban csak C. K. Teal és J. B. Little használta 1950-ben az eljárást. A 20. század második felében a C. által kidolgozott eljárást, mint az elektronikai ipar számára egyik leggazdaságosabbat és legalkalmasabbat ismerték el.
C. néhány tucat szabadalom tulajdonosa és társtulajdonosa volt. Szabadalmat kapott többek között a következőkre: „Silumin”, egy alumínium-szilícium ötvözet, és az ónmentes „Bahnmetall B” nevű csapágyfém (1924).
Kutatási területén vizsgálati módszereket is kidolgozott, például a fémkristályosodás sebességének mérésére, és kristályosodási diagrammokra.
További módszerek: a hevítési görbék elemzése, az anyag öntisztulásának kiértékelésére, a zárványok és a mátrix elektromos ellenállásának analízisére a nemfémes zárványok mennyiségi meghatározásáig vasban és acélban, a tű-fém statikus és dinamikus jellemzőinek analízise (az ún. radiomikroszkópban) a zárványok kimutatására és azonosítására, az egykristályok orientációjára a „röntgenen kívüli módszerek” segítségével, amelyeket az ásványtanból kölcsönzött és sok új reagenshez, pl. az aranymarásnál lehet használni. Bevezette a röntgen-diffrakciós eljárásokat is a fémtani elemzésekhez, amelyek a deformációnak a diffrakciós felvételre gyakorolt hatásán alapulnak. C. kereken 90 közleményt publikált, köztük kézikönyveket is.